144-156. oldal - Dr. Matuszka István – Oberth József - Jogi és etikai szabályozás, jogi segítségnyújtás szenvedélybeteg emberek ellátásában

Dr. Matuszka István – Oberth József

Jogi és etikai szabályozás, jogi segítségnyújtás szenvedélybeteg emberek ellátásában

Ebben a fejezetben néhány olyan etikai, jogi és szolgáltatásszervezési kérdéssel foglalkozunk, amely a Magyar Emberi Jogvédő Központ (MEJOK) józsefvárosi ügyfélszolgálatán1 időről-időre felmerül, amikor a szervezet ügyfelei, illetve segítő munkát végző szakemberek érdeklődnek. Ilyen az orvosi titoktartás kérdése, az orvosi ellátás, illetve a jogi segítség igénybe vételének, valamint a komplex (jogi, orvosi, szociális) válsághelyzetek kezelésének lehetősége.

Szenvedélybeteg emberek ellátásával kapcsolatos egyes etikai és jogi kérdések

Szenvedélybetegségről akkor beszélünk, ha egy személy kényszeresen ismétli valamely viselkedését (vásárlás, játék, internetezés, gyűjtögetés stb.), és/ vagy drog (alkohol, gyógyszer, nikotin, kábítószer stb.) használatát, továbbá ez negatívan befolyásolja mindennapi életvitelét (családi élet, tanulás, munka stb.). (Demetrovics, 2007)

Írásunkban szenvedélybeteg emberek ellátásával foglalkozunk, bár egyes esetekben kérdéses, hogy a betegség fennáll-e? Ilyen lehet, ha valaki korábban aktív szenvedélybetegként élt, de hosszabb ideje absztinens, s míg egyesek szerint őt nem kell már szenvedélybetegnek tekinteni, mások úgy vélik, ez a betegség sosem szűnik meg, csak tünetmentessé tehető. Vagy speciálisan, biztosan nem nevezhető szenvedélybetegnek az a nő, aki terhessége alatt egy- egy esetben drogot használt, azonban életvitele alapján nem volna megállapítható szenvedélybetegsége. Utóbbi esetben az érintett nők is egyértelműen elutasítják a szenvedélybeteg, vagy az egyszerűbb „drogos” minősítésüket (Oberth, 2008). Tapasztalatunk szerint, különböző – nem feltétlenül addiktológiai – egészségügyi és szociális ellátások nyújtásakor felmerül, hogy az ellátást igénybe vevő ember szenvedélybetegnek mondható-e? Mivel ennek körültekintő megválaszolására nincs mindig mód, vagy az nem is tartozik az aktuálisan nyújtott ellátáshoz, szerencsésnek látjuk, ha a közreműködő szakember a szenvedélybetegségre, a betegség fennállására vonatkozó véleményt nem közöl, még nyilvánvaló esetben sem, hanem – ha szükséges – megtudakolja az érintett ember saját addiktív szokásaira vonatkozó véleményét.  Amennyiben  indokoltnak  látszik, az addiktológiai kérdések tisztázásához a területen szerzett minél jelentősebb gyakorlattal rendelkező ellátást érdemes megajánlani, aminek felkereséséről az ellátott személy dönt.

Etikai és jogi szempontból, figyelembe véve a hatályos etikai szabályozást és az orvosi, egészségügyi tevékenységre vonatkozó jogi szabályozást is, nincs és

1 A Magyar Emberi Jogvédő Központ Józan Babák Klub nevű addiktológiai szociális és jogi szolgál-

tató telephelye, a Budapest, VIII. kerület, Magdolna utca 43 szám alatt.

144

nem is lehet különbséget tenni a szenvedélybetegségben, illetve más betegségben szenvedő emberek között. Fontos azonban figyelembe venni, hogy a szabályok, legyenek azok jogszabályok, vagy etikai szabályok, csak keretet biztosítanak, ám e keretet tartalommal a mindennapi élet során azok töltik ki, akikre ezek a szabályok vonatkoznak, akik a szabályok alapján jogokat gyakorolhatnak, vagy kötelezettségeket teljesítenek.

Az etikai és a jogi szabályozás között jogi szempontból a jogalkotó, a szabály keletkezésének a folyamata, a jogalanyok köre és a szankciórendszer szempontjából lehet különbséget tenni. A jogszabályokon törvényeket és rendeleteket értünk. A törvényeket, a Magyar Köztársaságban jogilag szabályozott rendben, az Országgyűlés alkotja, azokat a Magyar Köztársaság területén kell alkalmazni, a törvényekben foglalt rendelkezések betartása mindenki számára kötelező. Témánk szempontjából különösen fontos törvényként említhetjük az egészségügyről szóló 1997. évi CLIV. törvényt, a Magyar Köztársaság Polgári Törvénykönyvéről szóló 1959. évi IV. törvényt, továbbá a Magyar Köztársaság Büntető Törvénykönyvéről szóló 1978. évi IV. törvényt. A rendeleteket, törvényi felhatalmazás alapján, a rendeletalkotásra jogosult szervek alkotják. Betartásuk mindenki számára, akikre a rendeletek vonatkoznak, kötelező.

Az etikai szabályozás írásba foglalt erkölcsi szabályokat tartalmaz. Egyes hivatások gyakorlói, mint például az ügyvédi, orvosi hivatás, hosszabb idő alatt kialakult, a hivatás gyakorlása során követendő erkölcsi szabályokat írásba foglalták, s ezeket az írásba foglalt szabályokat hívjuk etikai szabályoknak. Az orvosi tevékenységre vonatkozó erkölcsi szabályokat napjainkban a Magyar Orvosi Kamara Etikai Statútuma, ezen belül pedig az Etikai Kódex tartalmazza.

Etikai szabályok

A szenvedélybetegek ellátásában közreműködő egészségügyi és szociális területen dolgozó szakembereknek egyaránt kötelességük az általános társadalmi erkölcs által megkívánt erkölcsi szabályok betartása. Írott szabályozást a Magyar Orvosi Kamara Etikai Kódexe tartalmaz. Rendelkezéseinek betartása az orvosok számára kötelező, figyelembe vételül azonban hasznos lehet az ellátásban közreműködő nem orvosi egészségügyi és más hivatások művelői számára is. Az ellátás során természetesen az összes etikai szabály betartása kötelező, az alábbiakban azonban kiemelünk néhány olyan nevesített szabályt, amelyek témánk szempontjából különös figyelmet érdemelnek.

A beteg elutasításának joga. Az etikai szabályok, bizonyos körülmények fennállása esetén, nyomós okból, lehetővé teszik az orvos részére a beteg ellátásának elutasítását. Ez a jogosultság azonban csak az egészségügyi törvényben rögzített feltételek fennállása esetén, kivételes jelleggel illeti meg az orvost. Szerepel a szabályok között, hogy az orvosnak joga van erkölcsi, vagy vallási megfontolásból, esetleg a beteg sértő és egyéb okokból elmarasztalható magatartása miatt is megtagadni az orvosi ellátást. Ez utóbbi jog azonban csak akkor illeti meg az ellátást végző orvost, ha egyidejűleg gondoskodik a beteg

145

megfelelő ellátását biztosító másik orvoshoz való irányításáról, egyéb okból pedig csak akkor, ha a beteg kifogásolható, esetleg az orvos személyét súlyosan sértő magatartását nem a betegsége okozta.

Ezek a szabályok értelemszerűen vonatkoznak a szenvedélybetegek emberek ellátására is. A szenvedélybetegség egyes fajtáinál, például alkohol-, illetve kábítószer-függőség esetén előfordulhat, hogy a beteg például szokatlan, énidegen, esetleg agresszív stb. magatartást tanúsít, amely sérti az ellátásában résztvevők személyét, vagy nagyfokú ellenérzést vált ki belőlük. Amennyiben a beteg kifogásolható magatartása betegségével összefügg, illetve abból ered, az ellátást végző személynek nincs lehetősége az ellátás megtagadására, és a beteg továbbirányítására. Annak megállapítása, hogy a beteg magatartása mennyire függ össze a betegségével, nehezen megválaszolható szakkérdés, amelyre megnyugtató, objektív válasz csak a beteggel, illetve a betegséggel kapcsolatos összes körülmény értékelését követően adható. Erkölcsi és vallási okokból azonban ennél a betegségcsoportnál is megtagadható az ellátás, amennyiben az ellátást végző orvos megnyugtató módon gondoskodik a beteg szakszerű ellátását biztosító másik orvoshoz történő irányításáról.

Atitoktartás. Az orvos, illetve a beteg ellátásban résztvevő személyeket egyaránt köti a betegre vonatkozó információkkal kapcsolatos titoktartási kötelezettség. Titoktartási kötelezettségüket az Etikai Kódex és az Egészségügyi Törvény is szabályozza. A titoktartás tehát egyaránt jelent erkölcsi és jogi kötelezettséget. A titoktartás a beteg adatainak teljeskörű és feltétlen megőrzését jelenti. A szenvedélybetegemberekegyrészetitkoljabetegségét, addiktívszerekhasználatát a környezete előtt, ezért a szokásaira, betegségére vonatkozó adatok napvilágra kerülése számukra erkölcsi és pszichés hátrányt jelenthet. (Kábítószer-használó, vagy -függő embereknek ez adott esetben súlyos jogi hátrányt is okozhat.)

Leszögezhetjük, hogy a titoktartási kötelezettség az orvosi egészségügyi tevékenység általános alapkötelezettsége. Fontos, és a gyakorlatban is gyakran felmerülő kérdést jelentenek azonban azok az esetek, amikor nem köti a titoktartási kötelezettség az ellátásban résztvevőket. Ezek az esetek egyszerre jelentenek etikai és jogi problémát. Az etikai megfontolás szempontjait az Etikai Kódex rögzíti. Szabályozza a beteg írásbeli felmentésén alapuló, továbbá a jogszabályi rendelkezésen és a hatósági megkeresésen alapuló mentesség eseteit.

Amennyiben a bizalmas adatokra vonatkozó adatszolgáltatási kötelezettséget jogszabály írja elő, annak az etikai szabályok szerint a jogszabály által megkívánt körben eleget kell tenni. Problémát okozhat azonban, hogy a törvényi szabályozás, a későbbiekben tárgyalt módon, ettől eltérő értelmezést tesz lehetővé, így az adatok kiadása előtt célszerű áttekinteni a vonatkozó törvényi szabályokat is. A beteg írásbeli felmentése esetén különös figyelmet kell fordítani a beteg által tett nyilatkozat bizonyító erejére. Ez azt jelenti, hogy minden esetben meg kell győződni arról, hogy a nyilatkozatot a beteg saját kezűleg írta alá, és azt el kell látni két tanú aláírásával is. A tanúk minden esetben az aláírás valódiságát és a nyilatkozattevő személyazonosságát, és nem a nyilatkozat tartalmát tanúsítják.

Az előzőeknél is kényesebb és nehezebben értelmezhető szabályt tartalmaz az

146

Etikai Kódex a hatósági megkeresések vonatkozásában. A kódex szerint az orvosi információk feltárása – a hatályos jogszabályok keretein belül – az erre illetékes hatóságok számára nem tekinthető a titoktartás megsértésének. A fogalmazás azonban nem tisztázza, hogy mely orvosi információkról van szó, melyek azok a hatályos jogszabályok, amelyekről szó van, és milyen ügyben melyik hatóság számára köteles az eljáró orvos információt szolgáltatni?

Ennek a rendelkezésnek az értelmében bármely jogszabály alapján kötelező az említett adatok kiadása, és az illetékes hatóság fogalma is túl tágra vonja azok körét, akik részére kötelező kiszolgáltatni az orvosi titoknak minősülő adatokat. Az itt írott szabály alapján bármely beteg bármely adata megadható, ugyanakkor meg is tagadható az adatszolgáltatás. Ebben az esetben valóban az orvos felkészültségére, erkölcsi, emberi hozzáállására bízza a kódex a döntést. Az orvos, illetve az ellátásban résztvevő más személyek számára ez az etikai szabály nem nyújt kellő eligazítást, diszkrecionális jogokat biztosít, ugyanakkor hibás döntés esetén az etikai vétséghez fűződő szankciókat helyez kilátásba. Az ellátásba kerülő beteg részére nem garantálja, hogy az ellátás során adatai nem kerülnek napvilágra, illetve általa nem kívánt módon jutnak akár a hatóságok tudomására. Különösen kényes és nehezen kezelhető helyzetek fordulhatnak elő kábítószer-használó emberek esetében, ahol a jogrendszer a használattal összefüggő cselekmények (a büntető törvénykönyv kábítószer termesztése, előállítása, megszerezése, tartása, az országba behozatala, az országból való kivitele, vagy az ország területén történő átvitele) miatt súlyos joghátrányt helyez kilátásba.

Jogi szabályozás

A szenvedélybetegek emberek ellátásával kapcsolatos egyes jogszabályi rendelkezések ismertetése keretében megkíséreljük összevetni a korábban ismertetett néhány etikai szabályt a vonatkozó jogi szabályzással. Mint már korábban hangsúlyoztuk az etikai szabályok adott esetben tág mérlegelési lehetőséget biztosítanak az ellátásban résztvevő orvos és nem orvos szakemberek részére, sokszor indokolatlannak tűnő, és a tevékenységükhöz nem, vagy csak közvetetten kapcsolódó ügyekben is személyes felelősséget hárítanak rájuk. A jogszabályok ezzel ellentétben konkrétabban határozzák meg az érvényesítendő jogokat és a teljesítendő kötelezettségeket, megszegésük esetén az állam által kikényszeríthető jogkövetkezményekkel is számolnia kell a jogsértőnek.

A beteg elutasításának joga. Az egészségügyről szóló 1997. évi CLIV. törvény szabályozza a betegek ellátásának kötelezettségét. Az ellátási kötelezettséget az Etikai Kódexszel megegyező módon szabályozza a jogszabály. A betegek ellátása nemcsak etikai kérdés, hanem törvényi kötelezettség, kivételt alóla ugyancsak a törvényben meghatározott esetekben enged a jogalkotó. A szenvedélybetegek ellátása kapcsán is ezek a kivételek megegyeznek az etikai szabályoknál írtakkal (vallási, erkölcsi stb.), így részletes ismertetésükre nem térünk ki.

Titoktartási kötelezettség. A titoktartásra vonatkozó etikai, és az egészségügyi törvényben rögzített szabályok eltérnek egymástól. Az egészségügyi törvény két

147

oldalról szabályozza a titoktartás intézményét. A törvény 25. §-a2 a beteg jogaként határozza meg az egészségügyi és személyes adatainak bizalmas kezelésére és az ellátórendszeren belül, körülírt körben történő megtartására vonatkozó jogát. A titoktartási kötelezettség feltétlen, alóla csak a beteg beleegyezésével, illetve törvény határozott rendelkezése alapján, továbbá mások életének, egészségének és testi épségének védelme érdekében lehet mentesülni.

Ki kell emelnünk, hogy a jogszabály kifejezett törvényi mentesítésről beszél, ami azt jelenti, hogy egyéb más jogszabályok nem menthetik fel az ellátást végzőt a titoktartási kötelezettség alól. A törvényi szabályozás egyrészt a beteg jogaként, másrészt pedig az ellátást végző időbeli korlát nélküli kötelezettségeként, egymást erősítő módon szabályozza a titoktartást. A titoktartási kötelezettség független attól, hogy az adott betegre vonatkozó adatot az ellátást végző személy közvetlenül a betegtől, vagy bármi más módon ismerte meg.

Ellentmondás tapasztalható azonban a beteg jogait és az ellátást végzők kötelezettségeit leíró rendelkezések között, a beteg hozzájárulásának a hiányában is kiadható adatok vonatkozásában. A beteg titoktartáshoz való jogának a szabályozásakor3 a titoknak minősülő adatok hozzájárulás nélküli kiadásához törvényi engedélyre van szükség, míg az egészségügyi dolgozók titoktartási kötelezettségét előíró törvényhely4 rendelkezése megelégszik a jogszabály által előírt  adatszolgáltatási  kötelezettséggel,  ami  garanciális  aggályokat  vethet  fel.

(2) 1997. évi CLIV. tv. 25.§: „(1) A beteg jogosult arra, hogy az egészségügyi ellátásában részt vevő személyek az ellátása során tudomásukra jutott egészségügyi és személyes adatait (a további- akban: orvosi titok) csak az arra jogosulttal közöljék, és azokat bizalmasan kezeljék.

(2) A betegnek joga van arról nyilatkozni, hogy betegségéről, annak várható kimeneteléről kik- nek adható felvilágosítás, illetve kiket zár ki egészségügyi adatainak részleges vagy teljes megismeré- séből.

(3) Az érintett beteg egészségügyi adatait annak hozzájárulása hiányában is közölni kell, ameny-

nyiben ezt

a) törvény elrendeli,

b) mások életének, testi épségének és egészségének védelme szükségessé teszi.

(4) Az érintett beteg hozzájárulása nélkül a beteg további ápolását, gondozását végző személy- lyel közölni lehet azokat az egészségügyi adatokat, amelyek ismeretének hiánya a beteg egészségi állapotának károsodásához vezethet.

(5) A betegnek joga van ahhoz, hogy vizsgálata és gyógykezelése során csak azok a személyek legyenek jelen, akiknek részvétele az ellátásban szükséges, illetve azok, akiknek jelenlétéhez a beteg hozzájárult, kivéve, ha törvény másként nem rendelkezik.

(6) A betegnek joga van ahhoz, hogy vizsgálatára és kezelésére olyan körülmények között ke- rüljön sor, hogy azt beleegyezése nélkül mások ne láthassák, illetve ne hallhassák, kivéve, ha a sürgős szükség és a veszélyeztető állapot esetén ez elkerülhetetlen.

(7) A betegnek joga van megnevezni azt a személyt, akit fekvőbeteg-gyógyintézetbe történő elhelyezéséről, egészségi állapotának alakulásáról értesíthetnek, illetve joga van bármely személyt ebből kizárni. A beteg által megnevezett személyt a fekvőbeteg-gyógyintézet köteles értesíteni a beteg elhelyezéséről és annak megváltoztatásáról, valamint egészségi állapotának jelentős mértékű változá- sáról.”

3 1997. évi CLIV. tv. 25.§ (3): „Az érintett beteg egészségügyi adatait annak hozzájárulása hiányában is közölni kell, amennyiben ezt a) törvény elrendeli (…)”

4 1997. évi CLIV. tv. 138.§ (2): „A titoktartási kötelezettség nem vonatkozik arra esetre, ha ez

alól a beteg felmentést adott vagy jogszabály az adat szolgáltatásának kötelezettségét írja elő.”

148

Minden törvény jogszabály, ugyanakkor nem minden jogszabály törvény, ami ebben az esetben azt is jelentheti, hogy nota bene akár egy egészségügyi miniszteri rendelettel is előírható orvosi titoknak minősülő adatok kiadása. A beteg pedig, aki esetleg csak a betegjogokra vonatkozó szabályozást ismeri, úgy tudja, hogy a magasabb szintű törvényi védelem alatt állnak az egészségügyi szolgáltató tudomására jutott adatai.

Különösen aggályos lehet ez az ellentmondó szabályozás szenvedély- betegséggel kapcsolatban, amikor az egészségügyi szolgáltatást végzők akár jelentős mennyiségű, mások előtt felfedni nem kívánt, adat birtokába juthatnak. Mindez jogalkalmazási problémákat vethet fel, hiszen – úgy gondolhatná – jogszerűen jár el az a szolgáltatást végző orvos vagy más egészségügyi dolgozó, aki egy rendelet kötelezése alapján adja ki az orvosi titoknak minősülő adatokat az abban meghatározott hatóságok vagy személyek részére, de jogszerűen tiltakozik ez ellen a beteg, amikor ugyanazon jogszabály alapján ragaszkodik ahhoz a jogához, hogy törvényi felhatalmazás híján, a beleegyezése nélkül senki ne férhessen hozzá az adataihoz. Szerencsésebb lenne, ha az egészségügyi törvény, és a törvénnyel összhangba hozott etikai szabályozás egységesen, csak a beteg írásbeli beleegyezése, vagy törvény erre irányuló kifejezett felhatalmazása alapján tenné lehetővé az orvosi titok körébe tartozó adatok kiadását harmadik személyek részére.

Jogi segítségnyújtás

Az ügyfélszolgálatunkat megkereső emberek számára is az egyik legfőbb tisztázandó kérdés, ki, hogyan, milyen feltételekkel juthat jogi szolgáltatáshoz, ha azt képtelen megfizetni? A jogi szolgáltatások elérése minden ember számára elemi érdek, így jogi tanácsadás, vagy képviselet igénybe vétele is. Mivel e szolgáltatások a társadalom tetemes része, Magyarországon több millió ember számára nem vagy csak a mindennapos megélhetést hátráltató módon megfizethetők, az állam néhány éve új támogató rendszert vezetett be a rászorulók részére. Az Országgyűlés törvényt alkotottazügyvédekáltal, államihozzájárulásfelhasználásával, térítésmentesenvagy fi   kedvezményekkel biztosított szolgáltatásokról: ez a Jogi segítségnyújtásról szóló 2003. évi LXXX. törvény (Jst.).

Az alábbiakban – a Központi Igazságügyi Hivatal (KIH) tájékoztatója alapján

– áttekintjük, ki, kitől, milyen eljárás alapján és milyen jogi segítséget kérhet a jelenlegi, 2009. évben érvényes állapotok szerint, majd bemutatjuk a Magyar Emberi Jogvédő Központ (MEJOK) szociális ellátással ötvözött jogi segítői gyakorlatát, egy-egy jellegzetes esetet kiemelve.

Általános tudnivalók

Szociális okból rászoruló emberek, a jogi segítségnyújtás keretében 2004. április 1-je óta peren kívüli ügyekben tanácsot kaphatnak, illetve okiratot készíttethetnek, 2008. január 1-jétől bírósági eljárásokhoz pártfogó ügyvédet is igénybe vehetnek.

149

Ezek a szolgáltatások első lépésben az „igazságügyi hivatalokon” keresztül érhetők el. A hivatalok jogi segítségnyújtó szolgálatai bírálják el a segítségnyújtás iránti kérelmeket. Az ügyfél, rászorultsága esetén, egy úgynevezett engedélyező határozatot kap. Ezután egy névjegyzéket adnak át számára, a jogi segítők listájával. A jegyzékben ügyvédek, ügyvédi irodák szerepelnek, továbbá olyan alapítványok, társadalmi szervezetek, amelyek képviseletet ellátni hivatott ügyvéd munkatárssal szerződtek, külön erre a feladatra. A segítséget igénylő ügyfél a névjegyzék alapján keres jogi segítőt, ami vagy eredményre vezet, vagy ha nem, harminc nappal később az igazságügyi hivatal kiválaszt a számára egyet, akit kirendel. A kirendelést a jogi segítő köteles elfogadni.

Az igazságügyi hivatalok munkatársai egyszerűbb megítélésű ügyekben közvetlenül is adnak tanácsot. Ekkor nem vizsgálják a rászorultságot, hanem mindenkinek díjmentesen biztosítják a szolgáltatást. A további szolgáltatások, így a jogi segítők igénybe vétele, rászorultság, és támogatásra vonatkozó határozat esetén nyújthatók, peren kívüli és peres ügyekben egyaránt.

A jogi segítő peren kívül tanácsot adhat, okiratot szerkeszthet, keresetlevelet készíthet. Ide tartoznak a jogi segítségnyújtás leggyakoribb esetei, a mindennapi megélhetést közvetlenül érintő lakhatással, nyugdíjjal, más szociális juttatásokkal, munkával, közüzemi díjakkal, végrehajtási eljárásokkal kapcsolatos ügyek. (Bűncselekmény áldozata számára a jog- és érdeksérelem elhárításához, míg polgári vagy büntetőeljárásban rendkívüli jogorvoslati kérelem elkészítéséhez lehet szükséges a segítség. Főszabályként, ingatlan adásvételi szerződést nem lehet jogi segítővel készíteni, „ez alól azonban van két kivétel: a lakhatást szolgáló ingatlan elidegenítésére vagy megterhelésére vonatkozóan tanácsadásban részesülhet a rászoruló, illetőleg az átmeneti vagy tartós nevelésből kikerülő fiatalok első lakáshoz jutása érdekében a jogi segítő adásvételi szerződést is készíthet.”)

A 2008. január 1. napjától hatályba lépő szabályozás módosította a pártfogó ügyvédi képviseleti rendszer addigi gyakorlatát: pártfogó ügyvédet a továbbiakban már nem a perben eljáró bíróság, hanem a jogi segítségnyújtó szolgálat biztosíthat, a jogi segítségnyújtás törvényi szabályai szerint. Ez vonatkozik a polgári és a büntető ügyekre is, s mindkét esetben – a rászorultság fokától függően – az állam megelőlegezi, vagy átvállalja a jogi szolgáltatás költségeit. („Határon átnyúló jogvitákban is lehet támogatást kérni: az uniós polgároknak rászorultság alapján a jogérvényesítéshez, illetve a magyar állampolgároknak ahhoz, hogy más uniós államok bíróságai előtti eljárásokban eredményesen kérhessenek jogi segítséget, költségmentességet, pártfogó ügyvédet. Magyarország angol és magyar nyelven fogad kérelmeket.”)

Ajogisegítségnyújtásingyenesenvehetőigénybe, haakérelmezőcsaládjábanaz egy főre eső havi nettó jövedelem nem haladja meg a mindenkori minimálnyugdíjat, illetőleg egyedülállók esetében a minimálnyugdíj másfélszeresét.5 Jövedelmi vizsgálat  nélkül  ingyenes  a  szolgáltatás  jogszabályban  meghatározott  egyéb

5 2009-ben az ingyenesség 28 500 forint egy főre eső, illetve egyedülálló ember számára 42 750 forint felső jövedelemig jár.

150

esetekben, így különösen, ha a fél vagy közeli hozzátartozója rendszeres szociális segélyben részesül, ha közgyógyellátási igazolványa van, ha átmeneti szállást igénybe vevő hajléktalan, ha menekültügyi eljárás alatt áll, illetve ha családjában olyan gyermeket gondoz, akinek rendszeres gyermekvédelmi kedvezményre való jogosultságát állapították meg.

A jogi segítségnyújtás meghatározott összegű díját (2009-ben óránként 3450 forint + ÁFA) az állam egy évre megelőlegezi, ha a kérelmező családjában az egy főre eső jövedelem meghaladja a 28 500 forintot, de legfeljebb 79 550 forint. Azok számára, akikről külön eljárás keretében megállapították, hogy bűncselekmény áldozatai, és egy főre jutó nettó jövedelmük nem haladja meg – 2009-ben – a 159 100 forintos összeget, peren kívüli támogatást ingyenesen, pártfogó ügyvédi képviseletet megelőlegezett munkadíjjal biztosít az állam.

A kérelmet az ügyfélnek – az erre szolgáló nyomtatvány kitöltésével, valamint a szükséges mellékletekkel együtt – a lakóhelye vagy tartózkodási helye, ezek hiányában szálláshelye, illetve munkavégzésének helye szerint illetékes megyei (fővárosi) igazságügyi hivatal jogi segítségnyújtó szolgálatánál kell személyesen benyújtania, vagy postán megküldenie. A nyomtatvány beszerezhető a megyei (fővárosi) hivatalokban, illetve letölthető a világhálóról (www.irm.gov.hu). A kérelem előterjesztése illeték- és díjmentes.

A peren kívüli jogi szolgáltatást (tanácsadás, iratszerkesztés) nem a területi igazságügyi hivatalok jogi segítségnyújtó szolgálatai nyújtják, hanem a jogi segítői névjegyzékbe felvett jogi segítők (ügyvédek, közjegyzők, egyetemi oktatók, társadalmi szervezetek). A peres eljárásokban jogi képviseletet azonban nem minden jogi segítő láthat el: pártfogó ügyvéd csak ügyvéd és ügyvédi iroda, valamint az a társadalmi szervezet (alapítvány, kisebbségi önkormányzat stb.) lehet, akinek van ügyvéd megbízottja.” (Közjegyző lehet jogi segítő, de természetesen pártfogó ügyvédi tevékenységet nem végezhet.) (Központi Igazságügyi Hivatal, 2009.)

Jogi segítségnyújtás és szociális ellátás

Mivel a jogi segítségnyújtás rászorultsági alapon vehető igénybe, kézenfekvőnek tűnne, hogy alapítványok, egyesületek, egyházi szervezetek, és különösen szociális szolgáltatók működésébe illesztve is találkozhatunk vele. Ennek ellenére a 2009. év elején a jogi segítői nyilvántartásban szereplő 607 segítő között döntően egyéni ügyvédekkel (410), ügyvédi irodákkal (163) találkozunk, míg az alapítványok és egyesületek száma mindössze 126. Ez annál is inkább meglepő, mert a civil szervezeteknek lehetőségük volna a jogi segítő tevékenységet más szakmai szolgáltatásokkal ötvözni, illetve komplex segítségnyújtásukat önálló (például pályázati)

6 A Központi Igazságügyi Hivatal interneten elérhető nyilvántartásában 2009. február 7-én szereplő szervezetek: Aktív Segítség Egyesület, Bács - Csongrád Megyei Jogvédő Egyesület, Banki Hitel Károsultjainak Egyesülete, Egy Hajóban Gyermek- és Ifjúságvédő Alapítvány, INNO Régió Alapít- vány, Jogi Érdekképviseleti és Gazdasági Jólétet Elősegítő Alapítvány, Kisebbségi Jogvédő Egyesület, Leány, Anya, Gyerek Alapítvány, Magyar Emberi Jogvédő Központ Alapítvány, Magyar Helsinki Bizott- ság, Révész Jogvédő Alapítvány, Támogatási Közalapítvány.

151

programokban szerepeltetni, ami e tevékenységek szervezését, finanszírozását jelentősen könnyíthetné. A komplex szolgáltatásszervezés példájaként itt a Magyar Emberi Jogvédő Központ (MEJOK) ügyfélszolgálatát írjuk le.

A MEJOK 1994-ben Budapesten alakult szervezet, amióta folyamatosan végez jogsegély-szolgáltatást. Aszervezet 2004-ig, Magyarország Európai Unióba történő belépéséig, kormányzattól független támogatásokból és adományokból működött, azt követően közfeladatok ellátását is vállalta. A jogi segítségnyújtó hálózatnak 2006. évtől tagja, elsősorban polgári és közigazgatási jogi ügyekben jár el.

2007. évben szociális szolgáltatói engedélyt kért; a Szociális igazgatásról és szociális ellátásokról szóló 1993. évi III. törvény (Szt.) ekkortól tette lehetővé, egyúttal kötelezővé is az igen tágan meghatározott ügyfélkörrel működő, alapvetően  addiktológiai  problémákra  szakosodó,  névtelenül  igénybe  vehető

„alacsonyküszöbű” szolgáltatások tevékenységét7. Az alacsonyküszöbű szolgáltatás elsősorban szociális segítői munkát (egészségügyi és szociális ellátás szervezését, krízisintervenciót, pszichoszociális ellátást stb.) tartalmazó tevékenység, amelyhez jogi és társadalombiztosítási tanácsadás is tartozhat, már a szociális ellátás keretein belül. Egy ilyen szolgálatnál szociális és/vagy egészségügyi területen szerzett (orvosi, pszichológusi, szociális munkás, addiktológiai konzultáns) végzettséggel dolgoznak a munkatársak, az ugyancsak munkavállalóként (is) foglalkoztatható laikus segítők közreműködésével. Az alacsonyküszöbű szolgáltatás igénybe vételéhez nem kapcsolódik a rászorultság vizsgálata, azonban az ott jelentkezők között jelentős arányban fordulnak elő a jogi segítségnyújtásra is jogosult, alacsony jövedelemmel, vagy jövedelem, vagyon nélkül élő emberek. Ebből adódik, hogy a szociális és a jogi segítői tevékenységet azonos ügyfélszolgálaton és nyitvatartási időben végezve, amikor a jelentkező egyszerre két szolgáltatás munkatársaival találkozik, gyorsan és hatékonyan lehet biztosítani a különböző ellátási formák közötti átjárást.

Általánosnak mondható esetben, ha egy ügyfélnek van a jogi segítségnyújtás keretébe tartozó, azaz ügyvédi közreműködést igénylő ügye, egyúttal egy-öt olyan ügyben is támogatható, amellyel nem ügyvéd, hanem szociális területen dolgozó szakember foglalkozik, az ügyfél által adott írásos meghatalmazás alapján8. Az egy helyen található többféle szolgáltatás elérése olyan előnyökkel jár, mint bármely hivatalban, ahol „egyablakos ügyintézést” tesznek lehetővé, hogy az ügyfélnek nem kell időigényes, ügyfélfogadási rendekhez igazodó, hivatalok közötti túrát tennie. Különösen fontos ez, ha figyelembe vesszük, hogy mind a jogi segítségnyújtást, mind az alacsonyküszöbű szociális ellátást gyakran veszik igénybe aktuálisan vagy tartósan beteg, vagy más okból is hátrányos helyzetben lévő emberek. Némely betegség kapcsán egy elintézendő ügy megértése, egy űrlap kitöltése, vagy egy hivatalba való eljutás, hosszas sorbanállás is megoldhatatlan

7 Az alacsonyküszöbű szolgáltatásokról részletesen szól könyvünk 2. számú függeléke.

8 Bármely szolgáltatás, így az alacsonyküszöbű szolgáltatás esetében is, képviseletre kkiizzáá--

rólag írásbeli meghatalmazás alapján kerülhet sor. A képviselet ellátásáról A közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény (Ket.) 40. §-a rendelke- zik.

152

feladat ügyfelünk számára. Ilyenkor nem csupán az ügyvédi, az orvosi, vagy a szociális munka szűkebben vett szakfeladatai jelennek meg, hanem az az igény is, hogy az ügyfél mindennapos ügyintézésébe is bekapcsolódjunk. Ezt a MEJOK ügyfélszolgálatának két esetével szeretnénk illusztrálni.

Ervin

Ervin ma 42 éves. Édesanyja a vele való terhessége alatt és azt követően is rendszeresen fogyasztott alkoholt, ingerlékeny, érzelmileg labilis ember volt, aki férje és gyermeke életét is igen megterhelte, ahogy fia emlékszik, „egy nyugodt percünk nem volt mellette”.

Ervin most 20 éves fiának édesanyja egy politoxikomán nő, aki a gyermek születését megelőzően és azután is prostituáltként dolgozott, a gyermek gondozásában sosem vett részt, őt Ervin egyedül nevelte fel. A fiú, édesanyjához hasonlóan, enyhén értelmi fogyatékos, önmagát – egyelőre – felnőtt korára sem tudja eltartani, így az apának mindkettejükről gondoskodnia kell. Ervin napjainkban többhavonta iszik egy-egy üveg sört, ugyanakkor korábbi leleteiből, májának elváltozásából, töredékes elbeszéléséből arra lehet következtetni, hogy húszas és harmincas éveiben rendszeresen ivott.

Apa és gyermeke addig stabil egzisztenciája 2001 végén megrendült, amikor a férfi gennyes agyhártya-gyulladást, majd epilepsziás rohamot szenvedett el. Ezután korábbi segédmunkáját nem folytathatta, autószerelő szakképzettségének megfelelő állást sosem töltött be. Ervin, miután munka és jövedelem nélkül maradt, egy fővárosi aluljáróban kezdett kéregetni, ahol alapítványunk munkatársa is találkozott vele. Nem volt tudomása arról, hogy megromlott egészségi állapota miatt, továbbá elegendő munkaviszonyban töltött (szolgálati) ideje alapján rokkantsági nyugdíjra volna jogosult.

Meghatalmazott munkatársunk 2002-ben kezdeményezte megváltozott munkaképességének megállapítását („leszázalékolását”). Ervint első vizsgálatakor rokkantnak véleményezték, ezt követően nyugdíjat állapítottak meg a számára, amit 2007 derekáig folyósítottak. Abban az évben újabb orvosszakértői vizsgálatára került sor. Mivel 2002-től kezdődően hetente több alkalommal is felkereste ügyfélszolgálatunkat, ahol beszámolt élete mindennapi eseményeiről, biztosak lehettünk abban, állapotában semmilyen érdemleges változás nem következett be, többek között változatlanul munkaképtelen. Ennek ellenére az orvosszakértő első és másodfokon egyaránt oly mértékű javulását állapította meg, ami miatt elveszítette nyugdíjjogosultságát.

Ervin odáig nem volt hajlandó pszichológushoz vagy pszichiáterhez fordulni, mondván, ő „nem bolond”, egyetlen járandóságának elvesztése után azonban elfogadta a pszichiátriai gondozás szükségességét. Mivel ügyfélszolgálatunkon heti  rendszerességgel  szakorvosi  ellátás  érhető  el  (egészségügyi  szolgáltató

„rendelőn kívüli helyszínen történő szakorvosi intervenció”-ja), egy helyszínen kezdődhetett meg a férfi helyzetének komplex (jogi, orvosi, szociális) kezelése.

Ervin képviseletében a Fővárosi Munkaügyi Bírósághoz fordultunk, a javulását

153

megállapító orvosszakértői vélemény megváltoztatása és nyugdíjjogosultsága visszaállítása érdekében. Egyidejűleg folyó kivizsgálása eredményeként, új diagnózisa született. Egyetértésével, az orvosi vizsgálatok során felhasználhattuk laikus és szociális segítő munkatársaink vele kapcsolatos tapasztalatait is. Utóbbiak között van, aki az eltelt években járt a férfi lakásán, mások többször találkoztak vele utcán, aluljáróban, rendszerint korosztályához tartozó hajléktalan férfiak társaságában. Az évekre visszanyúló tapasztalatok és a vizsgálati eredmények alapján, Ervinnek kezelőorvosa egyebek közt kóros szorongását, gátolt viselkedését figyelte meg, majd egyszerű szkizofréniáját állapította meg. Az új szakvéleményre támaszkodva, a perben kirendelt igazságügyi orvosszakértő – aktuálisan és visszamenően is, azaz folyamatosan – rokkantnak véleményezte a férfit. Erre figyelemmel az illetékes bíróság is megállapította rokkantságát, egyúttal nyugdíja további folyósításáról is rendelkezett.

A sikeresen zárult folyamat alatt Ervin minden esetben ügyfélszolgálatunkon találkozott ügyvédjével, kezelőorvosával és a szociális gondozó személyzet tagjaival, egyedül pszichológiai állapotfelmérése miatt keresett  fel  három esetben külön rendelőt, ahová először egyik gondozója is elkísérte. Esetében, tekintettel erős szorongására, személyes kapcsolatait jellemző bizalmatlanságára, nélkülözhetetlen volt a megfelelő személyi közreműködés biztosítása. Ervin máig is azzal a laikus munkatársunkkal ápolja a legközvetlenebb kapcsolatot, aki évekkel ezelőtt aluljáróban kéregetve ismerte meg őt, s csak azokkal a személyekkel (ügyvéd, orvos, pszichológus, szociális munkás) hajlandó érdemi együttműködésre, akik megbízhatóságáról laikus munkatársunk biztosítja őt, amikor – először közösen – találkoznak vele (Oberth, 2009).

Mária

Egy másik esetben a 40 éves Mária először jogsegélyre jelentkezett, miután a területileg illetékes igazságügyi hivatali kirendeltségen járt, ahol pártfogó ügyvéd igénybevételétengedélyeztékszámára.Ajogisegítőnévjegyzékbőlalapítványunkat választotta ki, munkaügyi perében kérve ügyvédi közreműködésünket.

Ügyfélszolgálatunkon először személyesen jelent meg, és szociális segítő munkatársunktól kért a jogsegélyhez időpontot. A beszélgetés során kiderült, hogy Mária nemrég veszítette el munkahelyét, ahol járandóságait nem megfelelő módon számították ki, így munkáltatója – vélhetően – munkabérrel és más juttatásokkal is tartozik felé. (Pere jelenleg folyamatban van.) Mária kétségbeesetten mesélte, képtelen lesz új munkahelyet találni, így nem tudja majd eltartani magát és vele élő 14 éves lányát.

Később a jogsegély látogatása mellett többször is beszélgetett a szociális személyzet tagjaival. Rövidesen elmondta, hogy daganatos betegségét diagnosztizálták. Állapota egyértelműen indokolta rokkantsága megállapítását, így meghatalmazott munkatársunk közreműködésével néhány hónap múlva ismét rendszeres bevételhez jutott. Mária jogosultságával nem volt tisztában, nyugdíjazása  valójában  amiatt  vált  lehetségessé,  mert  a  helyileg  ugyanott

154

található szociális ellátás gondozóival bizalmas személyes kapcsolata alakult ki, akik képesek voltak felmérni helyzetét és lehetőségeit. Társasága nem lévén, másokkal nem osztotta meg a romló egészségi állapotára és anyagi helyzetére vonatkozó információkat.

A nyugdíjazási eljárásban személyesen nem tudott részt venni, lévén időről- időre kórházba került, s az orvosszakétői véleményt is dokumentációja alapján állították ki.

Mária elvált férjétől, amikor az évekkel ezelőtt elhagyta őt. Együttélésük alatt az alkoholbeteg férfi másfél évtizeden keresztül verte, a nő szavai szerint „házi rabszolgának tartotta”, folyamatosan becsmérelte és megalázta. Házassága alatti visszaélésszerű gyógyszerhasználata mostanra elmaradt, évek óta absztinens. Ahogy daganatos betegségét is a „sors büntetéseként” hozta szóba, mint amire

„rászolgált”, Mária egykori férjéről is úgy nyilatkozott, hogy a férfi konkrétan le nem írt bűneiért viszonzásul okozott neki fájdalmat. Jelenleg egyetlen célja, hogy általa egyedül nevelt és eltartott gyermekének megfelelő körülményeket biztosítson, kevés bevétel mellett se terhelje adóssággal (közüzemi tartozással) lakásukat, és gondoskodjon az iskoláztatásról (Oberth, 2009).

Telefonos és elektronikus kapcsolatok

A fenti esetekben hosszabb gondozási folyamatokat írtunk le, amelyek közösek abban, hogy a családban szenvedélybeteg szülő él, aki egyébként egészségi állapotából következően is, nehezen képes egyenletes, biztonságos életvezetést kialakítani. Ugyanez a komplex ellátási forma azonban megfelelő alapot jelent ahhoz is, hogy a hirtelen felmerülő kérdések, gyorsan kialakuló válsághelyzetek kezeléséhez rövid idő alatt lehessen információt adni. Az egyik nyilvánvaló állapot, a természeténél fogva átmenetinek mondható gyermekvárásé, terhességé, amire a várandós nő, vagy a gyermeket váró pár nem mindig készül fel.

Jellegzetesen,  és  főként  a  drogot  használó,  ám   szenvedélybetegnek nem nevezhető kismamák vagy szülők esetében, az elsődleges információs forrást a személyes ismerősi kör, telefonos vagy internetes források kínálják. Ügyfélszolgálatunkon, a szakmai szolgáltatások mellett, megtalálható a Józan Babák nevű önsegítő csoport is, amelynek tagjai korábban vagy aktuálisan (is) drogot használó szülők, így édesanyák is. Az önsegítők telefonszáma nyilvános, illetve honlapot tartanak fenn. Mind a telefonos, mind az elektronikus levélben érkező megkeresésekre vonatkozik, hogy az önsegítők nem adnak szakmai tanácsot, de – kifejezett kérésre – közreműködnek szakmai információ, vagy személyesen nyújtott segítség elérésében.

A megkereséseknél, ha már bekövetkezett a fogantatás, és ennek ténye ismertté vált, rendszerint jól érzékelhető egy-egy telefonáló felfokozott lelki állapota, emiatt fontos higgadt, megnyugtató és elfogadó beszélgetést folytatni vele. Tudatosítható, hogy a kábítószer-, alkohol- és más szerhasználat a várandósok körében is ismert jelenség, tehát az ő esete nem egyedi, mások is kerülnek hasonló helyzetbe, szerfogyasztása miatt nem kell különleges szégyent, megalázottságot

155

éreznie. Fontos szempont, hogy a kérdező ismer-e olyan szakorvost, akivel a szerhasználattal kapcsolatos kérdéseket meg tudja, vagy meg akarja beszélni. Visszatérő gond, hogy más helyzetben jól működő kezelőorvosi kapcsolat esetén is, a szerhasználatról a jelentkező nem tartja lehetségesnek a párbeszédet. Ilyenkor előfordul, hogy inkább másik szakorvost keresne, aki például családjában, személyes környezetében, lakóhelyén nem ismerős. Mindenképpen arra kell ösztönözni, hogy ha lehetséges, a jelentkező állandó orvost válasszon, aki a gyermekvárás egész folyamatát figyelemmel kísérheti, és vele a terhesgondozás során pontosan működjön együtt, a lehető legtöbb igénybe vehető vizsgálaton megjelenve (Oberth, 2008).

Különösen ez utóbbi cél, illetve általában az egészségügyi és szociális segítői kapcsolatok elérése érdekében, előnyös felajánlani a folyamat figyelemmel kísérését, melynek során a kismama (önállóan, vagy a gyermek édesapjával, más hozzátartozójával együtt) bármikor konzultálhat jogi és szociális kérdésekről. Az ilyen, rendszeresen felkereshető, összetett konzultációhoz, kellő szakmai összetételű, kompetenciával és jogosultságokkal felruházott team kialakításához elegendő alapot adhat egy szociális szolgáltatás működésébe illeszkedő jogi segítői szolgáltatás fenntartása.

Irodalom

1. Demetrovics Zs. Az addiktológia alapfogalmai. Az addiktológia alapjai I. Demetrovics Zs. (szerk.) ELTE Eötvös Kiadó, Budapest, 2007; 27-45.
2. Központi Igazságügyi Hivatal. www.kih.gov.hu. 2009.
3. Oberth J. Józan Babák – droghasználó édesanyák önsegítő csoportja. Mészáros P, Oberth J, Sógorka I. Zsebkönyv – várandósság, szülés, szoptatás és droghasználat kapcsolatáról. Magyar Emberi Jogvédő Központ Alapítvány, Budapest, 2008; 33-42.
4. Oberth J. Esetleírások – jogi segítségnyújtás és alacsonyküszöbű ellátás a Magyar Emberi Jogvédő Központ Alapítvány (MEJOK) ügyfélszolgálatán. Kézirat. 2009.
5. Sótonyi P. Orvosi felelősség. Semmelweis Kiadó, Budapest, 2006.
6. Szemelyácz J, Bódy É, Csákiné Király L, Fehér O, Kály-Kullai K, Kun G, Lencse M, Márton A, Máté Zs. Szakmai ajánlás a szenvedélybetegek részére nyújtott alacsonyküszöbű szolgáltatásoknak. Foglalkoztatási és Szociális Hivatal – Szociálpolitikai és Munkaügyi Intézet Addiktológiai Szakértői Munkacsoport. 2008.

156