A Narcotics Anonymous – Névtelen Drogfüggők közössége, mint a józanság elérésének és megtartásának egyik lehetséges útja
„Az NA üzenete az, hogy egy függő, bármelyik függő,
leállhat a szerhasználattal, elveszítheti a használat iránti vágyát,
és megtalálhat egy új életet.”1
Jelen írásunkban egy olyan önkéntességen alapuló szervezet bemutatására vállalkoztunk, amelynek legfontosabb jellemzői a következők:
- kábítószer-függőknek (szerhasználóknak) nyújt segítséget,
- bárki csatlakozhat hozzá, korra, fajra, szexuális identitásra, hitre, vallásra,
vagy valláshiányra való tekintet nélkül,
- a tagság egyetlen feltétele: a kábítószer-használat abbahagyásának
vágya,
- a szervezet a teljes absztinencia elérésére és megtartására ösztönöz
- az alkoholt is drognak tekinti,
- a szermentesség fenntartásán túl egy komplex életprogramot ad,
- tagjai egymástól tanulják a drogmentes életet és a felépülést,
- legalább 127 országban van jelen, Budapesten a hét minden napján elérhető,
- tagjai részére névtelenséget biztosít,
- ingyenes,
- nyitott gyűlésein bárki részt vehet.2
A programmal kapcsolatos információk legbiztosabb elérési helye az angol nyelvű központi honlap: www.na.org, valamint a magyar nyelvű www.na.info.hu.
A Narcotics Anonymous helye az ártalomcsökkentésben
A Narcotics Anonymous egy önsegítő közösség drogfüggők számára, amely nem kötődik az ártalomcsökkentésben részt vevő intézmények, alapítványok stb. egyikéhez sem. Befogadókészségét tekintve ugyanakkor nagyon hasonlít a szenvedélybetegeket ellátó úgynevezett alacsonyküszöbű ellátást nyújtó szerveződésekhez. Ez azt jelenti, hogy azok számára is elérhető, akik a magasküszöbű szolgáltatásokból (például pszichiátriai vagy drogrehabilitációs kezelés, járóbeteg-ellátás stb.) valamilyen okból kiszorulnak, illetve nem vesznek
1 Narcotics Anonymous Basic Text (az NA WSO által nem jóváhagyott) magyar fordítás, 0é. n., 106. o.
2 A közösség szívesen fogad nyitott gyűlésein bárkit, aki drogproblémában érintett: pl. családtagok, hozzátartozók, orvosok és egyéb szakemberek, szakirányú képzésben résztvevők, egyetemi hallgatók.
167
részt. Gyakorlatilag bárki számára elérhető, nincs szükség személyazonossági iratokra, és az sem kizáró tényező, ha valakinek rendezetlen a társadalombiztosítási jogviszonya („tb-tartozása” van), a részvétel teljesen ingyenes és önkéntes. Aktív szerhasználók is csatlakozhatnak, amennyiben megvan bennük használattal való felhagyás vágya.
Fontos feladatunknak érezzük, hogy a világszervezet működéséről magyar nyelven írott információk mind szélesebb körben elérhetővé váljanak, melyek meggyőződésünk szerint hasznosak lehetnek mind a felépülni vágyó drogfüggők és hozzátartozóik, mind pedig a kapcsolódó egészségügyi, mentálhigiénés és szociális segítő szakmák köreiben.
Nem titkolt szándékunk továbbá a kábítószer-problémában érintett dolgozók, illetve szakirányú képzésben részt vevők figyelmének felkeltése, látókörük bővítése, és annak ösztönzése, hogy e szakemberek küldjék bátran a szerhasználattal felhagyni vágyó klienseiket a Narcotics Anonymous közösségébe, amely – anyagi lehetőségeiktől függetlenül – tulajdonképpen bárki, azaz a társadalom peremére szorult tagjai (prostituáltak, hajléktalan, börtönviselt emberek stb.) számára is nyitva áll.
Miben, hogyan segíthet a Narcotics Anonymous a kábítószer-függőséggel küzdő nőknek, kismamáknak, édesanyáknak?
Ebben a munkában bemutatjuk a Narcotics Anonymous szervezetét és az úgynevezett „tizenkét lépéses”3 felépülési programját, mint a függőségkezelés egy lehetséges, járható útját.
Fontos tudni, hogy e közösségnek – egyebek mellett – olyan gyűlései is vannak, amelyeken kizárólag nők vesznek részt. Néhányuk sajátélményeire támaszkodva (a közöttük felvett anonim interjúk segítségével) megpróbálunk rávilágítani arra, hogy milyen segítséget nyújthat a kábítószerfüggő nők számára a Narcotics Anonymous közösségéhez való tartozás és a felépülési programban való aktív részvétel.
A szövegben előforduló „NA” a Narcotics Anonymous (Névtelen Drogfüggők) szervezetének (angol nyelvű elnevezéséből származó) világszerte használatos rövidítése, míg az „AA” az Alcoholics Anonymous (Névtelen Alkoholisták) közösségét jelöli. A gyűlés szó helyett interjúalanyaink gyakran az angol „meeting” szót használják.
3 A „tizenkét lépéses” megjelölés abból ered, hogy kidolgozója tizenkét lépésben és tizenkét hagyományban fogalmazta meg a felépülési program elveit, működésének lényegét. A tizenkét lépést és a tizenkét hagyomány szövege könyvünk függelékében szerepel.
168
1. interjú
(B.B.,4 NA női gyűlés)
Egy kétgyermekes, drogfüggő édesanya rövid élettörténete, amely főként a szerhasználat és a felépülés éveinek eseményeire, valamint az azokat kísérő érzelmeire koncentrál:
„Tulajdonképpen teljesen átlagos családból származom. Anyám egy karrierista, apám és testvérem hétköznapi figurák. Én 17 éves korom körül kezdtem opiátokat használni és maradtam is ennél a szernél 18 évig. Ezen idő alatt többször is megpróbáltam leállni, voltak hosszabb-rövidebb ideig tartó szermentes időszakaim. A két hosszabb idejű leállás közül az egyik a második terhességem időszakához kötődik. Az első házasságom − így utólag megértve − egyfajta menekülés volt a magány és az egyedüllét elől. Érzelmi háttere nem volt. A férjem is használt [kábítószert], és akkor már 5 éve ismertem őt. Még egy társaságban kezdtük az anyagozást [kábítószer-használatot]. A szüleim tartottak el, havonta küldtek pénzt, és kaptam tőlük egy lakást is. Még fenn tudtam tartani a látszatot a világ, a szomszédok felé, mentálisan, fizikailag, hogy rendben van minden. Ha nem tudtunk venni anyagot, teáztunk [a mák szárított gubójából készített ópiumfőzet].
Semmiből nem állt az életünk, csak a használatból, és az anyag megszerzéséből. Akkor 21 éves voltam. Céljaink nem voltak, realitásérzékünk semmi. Aztán kiderült, hogy terhes lettem. Nem terveztük, és ugyanazon elképzelés nyomán, mint a férjhez menést, megtartottam teljes felelőtlenségem birtokában. Úgy gondoltam: igazi család leszünk és végre talán sikerül leállnom. Akkor még el tudtam hitetni magammal, hogy tudom irányítani az életem.
A gyereknél nagyobb motivációt nem tudtam elképzelni. Befeküdtem egy kórházba, ahol persze nem szóltam a terhességről. Majd két hét múlva távoztam ugyanúgy, ahogy érkeztem: megbeszéltem magammal, hogy leállni nem akarok, majd kevesebbet fogok használni. Persze, ez nem működött. Sőt, ha lehet, még többet használtam az állapotom előrehaladtával, mert féltem, hogy betegen fog születni és a bűntudatra még többet kellett nyomni. A gondot az okozta, hogy ha később jutottam az anyaghoz, mint ahogy az elkezdett ürülni, a gyerek nagyon rugdosott, és minden egyes rúgásnál egyre jobban furdalt a lelkiismeret. Majd a nyolcadik hónapban kaptam egy epilepsziás nagyrohamot, kórházba kerültem és majdnem császár lett a vége. Aztán kiengedtek a hátralévő időre, de borzasztó volt a tudat, hogy beteg lesz a gyerek. Eddig csak az volt a veszély, hogy a születés után ki fog derülni minden, hisz függőként jön világra, és elvonása lesz, sőt, bele is halhat, de most már lehet, hogy károsodott is az idegrendszere. Tanácstalan voltam, nem tudtam, hová fordulhatnék segítségért.
Aztán elkezdtem csökkenteni az adagomat, és amikor meglett a gyerek, már nem voltak kifejezett elvonási tünetei, így hát ismét semmi nem derült ki. Azonban már az első hónapban kiderült, hogy epilepsziás. Az egyre növekvő bűntudatra ismét többet használtam. A gyereket elhanyagoltam. Lényegében csak etettem.
4 Az írásban szereplő valamennyi interjúalanyunk monogramja fifiktív, csupán mmeeggkküüllöönnbböözz--
tetésképpen szolgálnak.
169
Az anyósom járt át minden nap mosni, főzni, takarítani, ellátni a gyereket és most már minket is. Tudta, mi megy, de bízott benne, hogy abbahagyjuk. Amint átlátta a helyzetet, hogy nem így van, elindította a gyerekelhelyezést, és amikor egyszer nálunk volt és én kiütöttem magam, beállva feküdtem, összecsomagolta a gyerek cuccait és elvitte őt.
Akkor 3 hónapos volt a lányom, és azóta is ő neveli. Most 16 éves, és beteg. Nem ismerjük egymást és azt sem tudjuk egymásról, hogyan néz ki a másik. Az apjától elváltam, és ő visszaköltözött a szüleihez. Egy évig sem tartott ez az őrület. Ismét egyedül voltam: tele bűntudattal, lelkiismeret-furdalással, szégyennel, mérhetetlen fájdalommal, hiányérzettel. Üresen és tehetetlenül ismét a szerhez
fordultam. A lányommal nem alakult ki érzelmi kötődésem. Gyűlöltem magam.
Ezután 4 év intenzív használat következett, majd egyre jobban leépülve, ismét megpróbáltam leállni.
Hátha visszakaphatom a gyerekem! Ezúttal beköltöztem egy rehabilitációs intézetbe, 8 hónapot töltöttem ott. Ez alatt felvettem a gyerekkel a kapcsolatot, sőt, el is hozhattam őt. Majd ott, a rehabon, szerelmes lettem, és a sráccal együtt eljöttünk. Ő is függő volt. Volt lakása, és őt is a szülei tartották el. Nagy volt a szerelem. Nem akartunk visszaesni, de ez törvényszerű volt, hisz semmiféle változás nem történt a személyiségünkben − attitűdök szintjén.
Egy-két hét után visszaestünk mindketten. Hamar terhes lettem, és ugyan szintén nem terveztük, de mindketten akartuk.
Egyet tudtam: még egyszer nem akarok beteg gyereket és nem akarom megélni újra azt, mint az előző terhességem alatt. Elkezdtünk egy maszek pszichiáter-ideggyógyász orvoshoz járni, aki drogosokkal foglalkozott. Kemény ezreket hagytunk ott, a lakására jártunk vizitre, anyám fizette. Elhagytuk a teát, és kodein pirulákat szedtünk, folyamatosan csökkenő ütemben. Az orvos tudta, hogy terhes vagyok, ezért is csak lassan haladhattunk. Összeházasodtunk. A férjem nem bírta sokáig a csökkentést, közölte, hogy befejezi. Ismét aktív használó lett.
Egyedül folytattam. Leálltam és a gyerek egészséges lett. Ekkor 27 éves voltam. Addig bírtam szer nélkül, míg szoptattam. Szinte készültem lélekben a visszaesésre. Ez meg is történt, és elindult az utolsó előtti mélyrepülő köröm.
A gyereket 4 és fél évesen elvette a gyámhatóság. Az intézetből ugyan kihozta őt a családunk, de látni, kapcsolatba lenni vele nem lehettünk. Ehhez a kisfiúhoz már kötődtem, imádtam, de a kis élete mellettünk rendszertelen és zilált volt. Rendetlenségben éltünk, mindenhonnan elkéstünk, ő mindig csak a második volt reggelente. Először a teát kellett meginnom, hogy egyáltalán működni tudjak. Hogy visszakapjam őt, ismét elmentem egy rehabra [drogrehabilitációs intézménybe]. És itt találkoztam a tizenkét lépéses programmal [a Narcotics
Anonymous programjával], amely megváltoztatta az életem.
Elváltunk és én elkezdtem kijózanodni. Sok minden más mellett, ’egyéves józanul’ elengedtem a gyerekemet érzelmileg és csak magamért álltam le. Elkezdtem magamnak megbocsátani.
Az értékrendszeremben első helyre került az őszinteség, emberi kapcsolatok, gyűlésre járás, tudatosság, következetesség, tisztesség, célok. Megtanultam magamat
170
elfogadni, azáltal, hogy fontossá vált számomra az önismeret. ’Kétéves józanodó’ voltam, amikor visszakaptam a fi Most már négy éve egyedül nevelem őt.
Beletanultam, ésazótaistanulomazanyaszerepet, ésigyekszemfelelősséggel csinálni. Egy évbe telt körülbelül, míg megismertük egymást, és megtanultunk együtt élni. Bocsánatot kértem tőle, de valószínű, míg idősebb lesz, még párszor ezt meg fogom tenni. A fiammal nyíltan tudunk beszélni a drogokról is. Elmondta, hogy haragszik ránk, mert használtunk [drogot]. Sokat tanulunk egymástól, magunkról. Tudja, hogy a szülei használtak, és amikor elhagytuk őt, az miért történt. Elsődleges célom, hogy mutassak egyfajta mintát az általam képviselt értékrendszer szerint, és hogy őszintén tudjon fordulni hozzám a problémáival. Nálunk nincs tabutéma. Mivel a függőségi hajlam benne is megvan, nálunk természetes, hogy ennek fényében a betegség természetéről beszélgetünk. A fiam tudja, mi az NA. Ő is volt már gyűlésen. Az ő szavaival élve: ott olyan kedvesek az emberek. Azt is tudja, hogy nekem nagyon fontos. Neki már természetes a leállt drogosok közössége, hisz sok barátunk is NA-ba jár. A lányommal egyelőre nem szeretné az anyósom, hogy találkozzak. Így ez a jóvátétel még várat magára.
Nekem a tizenkét lépés megmutatta, hogy van élet drogok nélkül is. Nem kell a bűntudatomra és a szégyeneimre használni.
Jelenleg 5 éve, 10 hónapja tiszta vagyok.” (B.B.)
Néhány személyiségjegy, motívum a függőséggel, felépüléssel és az NA-val kapcsolatban:
Személyiségjegyek, érzelmek, függőség. Magány, érzelemmentes házasságba menekülés, felelőtlen gyermekvállalás, felelőtlen gyermekgondozás. Szerhasználattal leállási kísérletek, visszaesés, bűntudat, szégyen, fájdalom, tehetetlenség. Segítségre van szükség, de nem tudja, hová, kihez forduljon.
A felépülés motívumai. „Az értékrendszeremben első helyre került az őszinteség, emberi kapcsolatok, gyűlésre járás, tudatosság, következetesség, tisztesség, célok.” Önismeret, önelfogadás, anyaszerep tanulása, felelősségvállalási készség fejlődése.
Mit ad/adott B.B.-nek az NA? „A tizenkét lépés megmutatta, hogy van élet drogok nélkül is.”, „megváltoztatta az életem.”
Az önsegítő csoportok szerepe a társadalomban
Mivel fenti interjúalanyunk egy önsegítő közösségben találta meg a józansághoz vezető utat, érdemesnek tartjuk vázolni az önsegítő csoportok szerepét a társadalomban.
„Az önsegítő csoportok egyértelműen pozitív és hasznos jelenségek az egészségügy és a szociálpolitika területén. (…) Az elképesztően változatos célú és szervezetű csoportok mindegyike sokat segít a szorongatott élethelyzet elviselésében, aktivizálja az embereket, önállóvá teszi őket, visszaadja tartásukat és kezdeményezőképességüket. Számos kutatás történt és folyik az önsegítő
171
csoportokkal és ezek egyértelműen azt mutatják, hogy ezek a csoportok hatékonyak, igen gyorsan befogadják az új tagokat, sokszor igen ötletesen segítenek is, nemcsak érzelmileg és kapcsolatokon át, hanem tanácsokkal és szolgáltatásszervezéssel is.” (…)
„A jó effektusok egyre több gyógyító és segítő szakembert, így orvost is meggyőznek az önsegítő csoportok hasznáról, és sok jó példája van az illetékes szakember vagy a szociálpolitika terén a hatósági alkalmazott jó együttmű- ködésének. Agyógyító szakemberek egy része szkeptikus, illetve néha ellenséges, emögött néha az önsegítő csoportok gyógyítással szembenálló attitűdje áll. Mindezek azonban aránylag könnyen megoldódnak, részben a szervezőközpontok szakemberei (szociális munkások, szociológusok, pszichológusok – az önsegítő csoport támogatása ma külön szubspecialitássá válik) könnyen segítenek, de a különös az, hogy maguk a betegek, problémás emberek is igen éretten, megfontoltan képesek a megoldásokra.”5
A Narcotics Anonymousról
A Narcotics Anonymous felépülő drogfüggők önsegítésen alapuló nemzetközi szervezete, amely az 1935-ben alapított Alkoholics Anonymous – józanodó alkoholfüggők – közösségének felépülési programjából nőtte ki magát. Első gyűlései 1953-ban indultak Kaliforniában, az USA-ban, és azok mintájára, mára legalább 127 országban6 van jelen szerte a világban. Magyarországon 1996- ban alakult meg és jelenleg Narcotics Anonymous – Névtelen Drogfüggők néven működik.
„Az NA sikerének egyik kulcsa az a terápiás érték, hogy függők más függőkkel működnek együtt. A tagok megosztják sikereiket és kihívásaikat az aktív függőség legyőzésében, és abban, hogy drogmentes, produktív életet élnek az NA Tizenkét Lépésében és Tizenkét Hagyományában megtalálható elvek alkalmazásával.”7
A szervezet a következőképpen definiálja önmagát a Narcotics Anonymous című „Fehér Könyvében”: „Az NA olyan férfiak és nők non-profit közössége avagy társasága, akik számára a drog vált a legfőbb problémává. Mi… rendszeresen találkozunk, hogy segítsünk egymásnak tisztán maradni… Nem érdekel minket, hogy mit vagy mennyit használtál… csak az, hogy mit akarsz kezdeni a problémáddal, és mi hogyan tudunk segíteni.” „A tagság minden drogfüggő számára nyitott, függetlenül a használt drogoktól, vagy drogok kombinációjától. Amikor átvettük az AA Első Lépését, akkor a ’függőség’ szóval helyettesítettük
5 Önsegítő csoportok támogatása Európában. (Nemzetközi Szakértői Értekezlet, Frankfurt am Main, 1991. szept. 2-5.) In: Buda Béla dr. (1994): Mentálhigiéné. A lelki egészség társadalmi, munkaszer- vezeti, pszichokulturális és gyakorlati vetületei. Tanulmánygyűjtemény. Budapest, Animula. 299. o.
6 2007-es adat. Information about NA. http://www.na.org/basic.htm#Rateofgrowth (letöltés:
2009. február 24.)
7 Információ az NA-ról. Copyright © 2006 by Narcotics Anonymous World Services, Inc. http:// www.na.info.hu/NA_elemei/hungarian_info%20about%20NA_11%20x%2014_2007_23apr07-1.pdf (letöltés: 2008. október 22.)
172
az ’alkoholt’, ezáltal eltávolítva a drogmeghatározó nyelvezetet, és tükrözve a függőség ’betegség koncepcióját.’”8
„Az A.A.-tól átvett Tizenkét Lépés a Narcotics Anonymous felépülési programjának az alapja. Csak a látóhatárt tágítottuk ki. Ugyanazt az ösvényt járjuk egyetlen különbséggel: úgy határozzuk meg magunkat függőként, hogy minden hangulatváltoztató, tudat-változtató szert elutasítunk. Az alkoholizmus túl szűk meghatározás számunkra. A mi gondunk nem egy bizonyos anyaggal van, hanem a betegséggel, amit függőségnek neveznek.”9
Ez a program a klasszikus értelemben vett drogokon (marihuána, LSD, amfetamin, heroin, kokain stb.) kívül az alkohol és a különböző nyugtató, hangulatmódosító gyógyszerek fogyasztásától való tartózkodásra is inti felépülni vágyó tagjait, a következő kitétellel: „Pszichiátriai gyógyszerek, és más, receptre felírt és orvosi felügyelet mellett szedett, orvosilag indokolt gyógyszerek használatára nem tekintünk úgy, hogy az kompromittálja a személy felépülését az NA-ban.”10
A Narcotics Anonymous tizenkét lépésen alapuló felépülési programjában megfogalmazott elvek közé tartozik különösen: a probléma beismerése; segítségkérés; alapos önvizsgálat; bizalmas önfeltárás; az okozott kár jóvátétele; és más, felépülni vágyó függők segítése. A központi hangsúly a lelki elvek gyakorlásán nyugszik.
Maga a Narcotics Anonymous nem kötődik semmilyen valláshoz, ugyanakkor arra bátorítja tagjait, hogy alakítsák ki egyéni felfogásukat a spirituális ébredésről. Ehhez egy felsőbb erővel – ha úgy tetszik, egy saját felfogásunk szerinti istennel
– való kapcsolat kialakítására és az abba vetett hitre ösztönöz.
A szervezet egyetlen küldetése egy támogató környezet biztosítása, amelyben a függők segíteni tudják egymást egy új, drogmentes életút megtalálásában. Az NA tapasztalata szerint a felépülés és a személyes fejlődés legjobb alapja a teljes és folyamatos absztinencia.
A Narcotics Anonymus nem foglal állást és nem nyilvánít véleményt semmilyen (polgári, társadalmi, orvosi, jogi, filozófiai, vallásos, függőséggel, drogpolitikával kapcsolatos stb.) kérdésben, amely kívül esik konkrét tevékenységi körén.
A közösség nem kapcsolódik más szervezetekhez, beleértve más tizenkét lépéses programokat, kezelőhelyeket vagy javítóintézeteket. Nem alkalmaz továbbá hivatásos tanácsadókat vagy terapeutákat, nem biztosít sem bentlakásos intézeteket, sem pedig pszichiátriai, orvosi, jogi szolgáltatásokat.11 „Bár bizonyos hagyományok irányelvei meghatározzák a más szervezetekkel való kapcsolatait, a Narcotics Anonymous szívesen látja állami, egyházi, segítőszakmai egyének és önkéntes magánszervezetek együttműködését.”12 A szervezet, az együttműködés, a felépülés iránt érdeklődők számára az NA elérhetőségeket, irodalmat és
8 Információ az NA-ról, 2006
9 Narcotics Anonymous Basic Text, 10. o.
10 Információ az NA-ról, 2006
11 Vö.: Információ az NA-ról, 2006
12 Információ az NA-ról, 2006
173
információt nyújt a közösségen keresztül. Ide tartoznak például a tagok által önként vállalt csoportelőadások a gyógyintézményekben, büntetőintézetekben tartózkodó függők számára, akik egyéb úton nem tudnának részt venni a közösség gyűlésein.
A szervezet saját tagjainak felajánlásaiból tartja fenn magát, nem fogad el anyagi hozzájárulásokat azoktól, akik nem tagjai.
A hazai Alcoholics Anonymous és a Narcotics Anonymous közösségének rövid összehasonlítása
A szervezeti felépítés, a működési elv, a hatásmechanizmus ugyanaz, mindkét csoport betegségként tekint a függőségre, viszont a programjuk első lépésében megfogalmazott probléma tárgya az AA-ban az alkohol („beismertük, hogy tehetetlenek vagyunk az alkohollal szemben”), az NA-ban pedig maga a függőség.
A hazai közösségek életkor-összetételére jellemző, hogy míg az NA gyűlésein többnyire húszas-harmincas éveikben járó függők vesznek részt, addig az AA tagjai között többnyire az ennél idősebb generációkat találjuk.
Érdemes megjegyezni, hogy a gyakran csak kallódó, kriminalizálódott (főleg) fiatal droghasználókkal szemben az aktív alkoholisták gyakran rendelkeznek tisztességes munkahellyel, rendezett egzisztenciával.
Az alkoholfogyasztás legális, beszerzése jóval kevesebb pénzbe kerül, a drogfüggőkugyanakkorgyakranbűncselekményekelkövetéserévénfinanszírozzák szenvedélyüket. Ennél fogva az NA-tagok közül sokaknak volt már több-kevesebb ütközése a törvénnyel. A drogfüggő nők köreiben nem ritka jelenség a prostitúció. Sokan már 12-14 évesen elkezdik a drogfogyasztást, így szocializációjuk merőben eltérhet nem drogozó kortársaikétól. Köreikben a mélypont, a leállás vágya általában korábban jön el, míg az alkoholistáknál később; beletelhet akár két-
három évtizedbe is, mire egy alkoholista ember felismeri, beismeri függőségét.
Az aktív drogfüggők és az aktív alkoholisták többnyire különböző életvitelt folytatnak, ebből következően jórészt eltérő problémákkal küzdenek, és bizonyos mértékben más-más nyelvezetet is használnak (vonatkozik ez a szlengre is). Az életviteli különbségek esetében alapvető szerepe van annak, hogy az illető személy dolgozik-e, vagy sem (illetve van-e egyáltalán munkatapasztalata, de legalábbis folytat-e tanulmányokat, ha nem dolgozik), mennyire fejlett a felelősségvállalási készsége.
A legmarkánsabb különbségek tehát a következők: a szer(ek)re költött összeg nagysága és előteremtésének módja (kriminalizáció vagy „becsületes munka”), eltérő életvitel és problémák, a csoportokban eltérő életkor-összetétel és nyelvezet, a mélypont elérkezésének ideje.
Az NA befogadja az AA tagjait, valamint az is előfordul, hogy NA-tagok AA- gyűléseken vesznek részt, ha például nincs elérhető közelségben NA-gyűlés. Ekkor azonban érdemes számolni a fentebb leírottakkal, ugyanis nagyon valószínű, hogy a két csoport tagjai nem tudnak olyan mértékben azonosulni egymás
174
problémáival, mint a szerspecifikus csoportjaikban, így természetszerűleg az AA kisebb hatékonysággal tud segíteni a klasszikus értelemben vett drogfüggőnek, mint maga az NA.
A Narcotics Anonymous tizenkét lépéses programjáról
Ki az a szponzor? Egy olyan talpraállt szenvedélybeteg, aki már jelentős ideje él példás, kiegyensúlyozott, józan életet, aki személyes segítőként igyekszik helyes mintát nyújtani, saját tapasztalatait megosztani, személyre szabott tanácsokat adni egy vele azonos nemű szponzoráltjának, aki rendszerint egy kevesebb „tisztasági idővel” rendelkező tagja a közösségnek.
Mit jelent a „lépéseken való munka”? A „lépéseken való munka” a felépülés záloga. A tizenkét pontban megfogalmazott lépések követését jelenti. A lépések nem tartalmaznak utasításokat, semmi kötelező érvényű nincs bennük és kizárólag személyes tapasztalatokon alapulnak. A lépések többes szám első személyben íródtak. Ez nem véletlen – az „én” helyébe a „mi” lép. Amit én nem tudok megcsinálni, azt mi meg tudjuk csinálni. Ez egy élethosszig tartó önismereti munka, melynek során feldolgozásra kerül a múlt. A felépülni vágyót írásos anyag és szponzor segíti a lépéseken való munkában.
E felépülési mód alkalmazásával a függő – számos egyéb módtól eltérően – nem külső, hanem belső, spirituális erőforrásokra támaszkodik. A közhiedelemmel ellentétben a talpraálláshoz nem elegendő az akaraterő önmagában. Ehhez ugyanis egy „felsőbb erőbe” vetett hitre is szükség van. A program mindenféle vallástól, felekezettől független – és nem szekta, ahogyan ettől számos tagja tartani szokott az első gyűléslátogatások alkalmával.
A program tehát nem jelöl meg egy konkrét valláshoz kapcsolható istent. Abszolút szabadságot ad az egyénnek abban, hogy mit ért az alatt, „saját felfogásunk szerinti Isten”, vagy „Felsőbb Erő”, amely megmutatja az egyénnek a helyes irányt. Elfogadható az is, ha valaki az NA közösségét tekinti Felsőbb Erejének. A lényeg azonban az, hogy saját képességein, akaraterején kívül a felépülni vágyó bízzon egy külső, nála nagyobb szerető erőben, amelyre képes rábíznia magát.
Az utolsó néhány lépés foglalkozik a jelennel, a jóvátételek nyújtásával. Mindannyian követünk el hibákat, de képesek vagyunk azokat elismerni, jóvátenni, és saját tapasztalatainkat más függőknek továbbadni. A jelen feladatai közé tartozik a napi szintű önvizsgálat, meditáció, a saját felfogásunk szerinti Isten tudatos keresése. A Narcotics Anonymous nem ígér boldogságot, sem pénzt, karriert, sem szép feleséget/férjet stb., csak egyvalamit: szabadságot az aktív függőségtől. „Ez az üzenet a remény és a szabadság ígérete.”13
A tapasztalatok azt mutatják, hogy akik „élik a lépéseket”, és ezáltal rátaláltak egy új életútra, a szermentesség folyamatos fenntartásán túl, életük egyéb területein is sikeresebbé válnak. A lépéseken való munka által olyan függőknek is
13 Narcotics Anonymous Basic Text, é. n., 106. o.
175
lehetősége nyílik a felépülésre, egy minőségi élet kialakítására, akikről családjuk,
környezetük, orvosaik lemondtak.
A Narcotics Anonymous gyűléseiről (meeting), legfontosabb rítusairól
A gyűléseken drogfüggők vesznek részt, akik az „NA-irodalom” felolvasása után saját magukról beszélnek (ha akarnak). Ezt „megosztásnak” hívják. Nincsen párbeszéd, nincsenek kérdések. Monológok formájában osztják meg társaikkal saját problémáikat, félelmeiket, érzelmeiket, kudarcaikat, sikereiket, ami többnyire szerfüggőségükkel, problémáikkal, érzelmeikkel, felépülésükkel kapcsolatos.
A gyűlések megszabott rítusok szerint zajlanak a világ minden pontján. Ugyanaz a koreográfia várja a függőt Japántól Iránig bezárólag. Az egység kifejeződésén túl ez megteremti az otthonosság és biztonság érzetét a függő számára. Amerikai filmekből bizonyára sokak számára ismerősek lehetnek az alábbiakban vázolt
„meeting-sajátosságok”.
Bemutatkozás, önazonosítás. „X vagyok és függő.” A gyűlésen minden drogfüggő bemutatkozik, mielőtt felolvas vagy elmond valamit. Az anonimitás megőrzése érdekében ez az X valójában csupán egy keresztnevet, vagy becenevet takar. A többiek pedig köszöntik őt. Például: „Erzsi vagyok, és függő.” „Szia, Erzsi!” Ez a rítus előzi meg az egyes megszólalásokat.
„X vagyok és függő”. Ez a mondat egy kívülálló számára furcsának, akár feleslegesnek tűnhet első hallásra. Pedig könnyen belátható annak fontossága, hogy egy drogfüggő felismeri és azonosítja a betegségét, valamint ezt hangosan ki is mondja. Sokuk elmondja magáról, hogy ez a legfontosabb, amit ővele kapcsolatban tudni érdemes. Saját maga számára is.
A résztvevők az „X ideje vagyok tiszta / józanodom / nem használtam” stb.
kifejezések valamelyikével fejezik ki társaik számára, hogy mennyi ideje élnek
„szermentesen”. Ezzel a rítussal a mondat kimondója tudatosítja magában, hogy már ennyi ideje jár a tisztaság útján sikerrel, ami ösztönzőleg hathat józanságának további megtartásához. Ez egyben – mint élő példa – „húzóerő”, reménysugár lehet egy rövidebb „tisztaságidővel” érkezett résztvevő számára is. A mondatban gyakran napra pontossággal szerepel a kimondó tisztaságának ideje. Például: „Feri vagyok, függő, egy éve és negyvennégy napja tiszta.” Ennek a rítusnak azonban hatalmas terápiás értéke lehet, ha valaki – lehet, hogy még elvonási tünetekkel küszködve – azt mondja: „Laci vagyok, függő, két napos”, ugyanakkor azt hallja:
„Tomi vagyok, függő, öt és fél éve tiszta”, vagy: „Marcsi vagyok, függő, és hat éve nem kellett használnom”. – Ezek hallatán komoly perspektívák tárulhatnak fel a kevesebb tisztasági idővel rendelkező − és gyakran erős bizonytalanságérzettel küszködő − csoporttagok számára, hiszen hiteles, élő példákat láthatnak arra, hogy a legmélyebb pokolból is lehet még kiút.
Taps. A taps a gyűlés elengedhetetlen része. A csoportok zömében tesznek egy olyan kört, amikor minden jelenlévő bemondja tiszta napjainak számát. A bemondott időt taps követi ezzel jelezve, mekkora dolog annyi idejű tisztaságot megélni, felmutatni.
176
Ölelés. A gyűlésekre érkezéskor, valamint a búcsúzásnál a tagok megölelik egymást, mintegy jelképezve összetartozásukat, bajtársiasságukat. Az ölelés az elfogadásnak, a szeretet kifejezésének eklatáns megnyilvánulása, gyógyító hatása köztudott. A testi érintkezés ugyanakkor – főleg a józanodás kezdeti időszakában – gyakran komoly nehézséget okoz a függőknek, amely az önelfogadás hiányából is fakadhat. Sok függő nem szereti a testét, bezárkózott, nem bírja a testi közeledést, érintést − ebből adódóan azt sem szeretik, ha mások ölelgetik őket. A felépülésben lévő tagok köreiben tehát az ölelésnek terápiás értéke is van. Természetesen az ölelés senki számára nem kötelező, és ha bizonyos tagok neheztelnek egymásra, nem tudják egymást őszintén megölelni, nem teszik.
„Csak a mai nap”. A Narcotics Anonymous és általában az összes tizenkét lépéses program legismertebb szlogenje. A lényege, hogy leveszi a „soha többé” terhét a függők válláról. Elég csak az „aznapban” élni, és nem kell foglalkozni sem azzal, mi történt a múltban, amit már úgysem lehet megváltoztatni, sem pedig azzal, hogy mi lesz majd a még ismeretlen jövőben.
Békesség-ima: „Istenem, adj lelki békét, hogy elfogadjam, amin változtatni nem tudok, bátorságot, hogy változtassak azon, amin tudok, és bölcsességet, hogy felismerjem a különbséget.” Körbenállással, kézfogással, és ezzel az imával zárul minden egyes gyűlés szerte a világon. Ez az ima segíthet abban, hogy a függő megtanuljon önmagára koncentrálni. A függők hajlamosak a másokban való hibakeresésre. Másokat akarnak megváltoztatni azért, hogy nekik jobb legyen. Ez az ima talán ráébreszti őket arra, hogy csak egyetlenegy emberen tudnak változtatni: csakis önmagukon. Ez a gondolkodásmód segíthet elengedni mások kontrollálását, ami a függőség betegségének szerves része.
Üzenettovábbítás (börtön, kórház, rehabilitációs intézet)
„Minden csoportnak egyetlen elsődleges célja van – elvinni az üzenetet a még szenvedő függőnek.”14
„Az NA üzenete az, hogy egy függő, bármelyik függő leállhat a szerhasználattal, elveszítheti a használat iránti vágyát és megtalálhat egy új életet. Ez az üzenet a remény és a szabadság ígérete.” 15
Az üzenet eljuttatása érdekében a csoportok tagjai önkéntes alapon, de szervezetten, rendszeresen járnak kórházakba, börtönökbe, rehabilitációs intézményekbe, drogambulanciákra. Ennek feltételeiben a csoportok küldöttei egyeznek meg. Az üzenettovábbítás elsődleges haszna a felépülés reményének továbbítása az aktív függők felé. Ugyanakkor érdemes továbbgondolni e tevékenység hasznosságát egészségügyi, társadalmi vonatkozásában is.
Véleményünk szerint az üzenettovábbítás kapcsán legfontosabb annak kihangsúlyozása, hogy a Narcotics Anonymous nem az orvosi szakma ellen van, hanem a felépülés mellett. Az NA partner és nem rivális. A kórházakban megtörténik
14 A Narcotics Anonymous ötödik hagyománya
15 Narcotics Anonymous Basic Text, é. n., 106. o.
177
a detoxikáció, ami nem elhanyagolható része a leszokásnak, viszont az új, szermentes élethez még többnyire kevés útravaló. Az NA-ba való bekapcsolódás azonban segítheti a sikeres, helyes folytatást. Lehetőség nyílik ugyanis arra, hogy a távozó kliens ne maradjon egyedül, szert tehessen egy új, józanodást támogató környezetre, és megismerhessen egy olyan programot, amely a tudatos gyógyulás érdekében aktív és folyamatos önismereti munkát igényel tőle.
A Narcotics Anonymous tagjai az alábbi módon definiálják önmagukat: „Egy olyan folyamatos és előrehaladó betegség markában lévő emberek vagyunk, aminek a vége mindig ugyanaz: börtönök, intézetek és halál.”16 A Basic Text bevezetőjében pedig ezt olvashatjuk: „Semmiképpen sem találtuk meg a függőség ellenszerét. Csak a mindennapi józanság bizonyított tervét mutatjuk be.”
Hasznos volna, ha a drogfüggőkkel foglalkozó egészségügyi, mentálhigiénés szakemberek (akár utókezelésképpen) javasolnák klienseik számára az NA gyűléseinek rendszeres és gyakori látogatását. Ha a kliens az NA felépülő tagjává válik, ez minden bizonnyal tehermentesíti őket, hiszen kevesebb visszaeső klienssel lesz dolguk, amely egyúttal anyagi értelemben sem elhanyagolható előny a szakellátás szempontjából.
Egy új felépülni vágyó közösségbe érkezése ezen felül a Narcotics Anonymous tagjai számára is rendkívül hasznos, hiszen így tudják továbbadni mindazt, amit ők maguk kaptak és/vagy tapasztaltak a program – és egymás – segítségével. Egy új tag megjelenése ezen túlmenően erős pozitív hatásokat indíthat be a csoportban, például segítségadásra serkentheti a tagokat. Az NA Fehér Könyvében ez áll: „Az újonnan érkezett a legfontosabb személy az összejöveteleken, mert csak úgy tudjuk megtartani amink van, ha továbbadjuk.”
A komlói drogrehabilitációs intézet17 beépítette kezelési programjába a Narcotics Anonymous gyűlésein való részvételt. Kliensei (beleértve az ún. „félutas programjának”18 résztvevőit is) ezeken a gyűléseken rendszeresen részt vesznek a terápiás időszakban, és jó esetben azt követően is. A rehabilitációs otthonokból kikerülő drogfüggők számára hosszútávú és folyamatos segítséget nyújthat a Narcotics Anonymous, hiszen az igazi felépülés nem „bent”, hanem a kinti életben zajlik. A függők a gyűléseken már a való életbe történő „kikerülésük előtt” józan
„kinti” kapcsolatokat építhetnek. Ezen kívül problémamegoldási, pozitív életvezetési stratégiákat is tanulhatnak, támaszra lelhetnek, hatékony segítséget nyújthatnak egymásnak. A Narcotics Anonymous mindig befogadó, biztonságos közeget nyújt számukra. Akárhová is kerüljenek a rehabilitáció után, ha van a környezetükben elérhető gyűlés, már nem lesznek teljesen egyedül, elmondhatják a tagoknak bárminemű problémáikat és erőt meríthetnek józanodó társaik eseteiből.
A magyarországi NA-közösség tagjainak nagy része a rehabilitációs intézeti kezelés után − vagy közben − kerül a programba. A magyar drogrehabilitációs
16 Ki, mi, hogyan és miért, 2005.
17 Leo Amici 2002 Addiktológiai Alapítvány, Komló
18 A félutas program a rehabilitációt elhagyó talpraállt szenvedélybetegek számára nyújt ttööbb-
bek között átmeneti lakhatási lehetőséget.
178
intézményekre jellemző, hogy elsősorban férfi kliensek kezelésére vannak berendezkedve. A női klienseket is fogadó (koedukált) intézetekben szintén magasabb a férfiak aránya. Ezekből kiindulva átgondolást érdemel egy tizenkét lépéses programon alapuló hazai rehabilitációs intézmény kifejezetten női drogfüggők számára.
Ami viszont sokkal könnyebben kivitelezhető: önszerveződő közösség lévén NA-gyűlések igény szerint alapíthatóak az ország bármely pontján. NA-körökben hallható az a tréfás megfogalmazás, hogy „egy meetinghez nem kell más, mint két függő, és egy kávéfőző”. Ha nagyobb létszámú gyűlés indítására van igény, az induló szakirodalom a világszervezettől megrendelhető.
A női gyűlés, vagy „lány-meeting”, „lánycsoport” szerepe a felépülésben
– a Narcotics Anonymous néhány női tagjának vallomása tükrében
Az alábbiakban néhány további, felépülésben lévő szenvedélybeteg nő szavait, élettörténetét, tapasztalatait tesszük közzé abban a reményben, hogy sikerül minél pontosabb képet nyújtanunk a Narcotics Anonymoushoz, mint önsegítő közösségéhez tartozás lehetséges hatásairól, különös tekintettel a nők számára létrehozott NA-gyűlések látogatásában rejlő pozitív lehetőségekre. Az interjúk a függőség természetére is rávilágítanak valamelyest, illetve a szerhasználatot, vagy éppen a leállást megelőző, kísérő vagy kiváltó érzelmekre, körülményekre is számos példával szolgálnak. És nem utolsósorban a jelen feladatait, felépülésük, a mindennapi élettel való megküzdésük mozzanatait is felvillantják e nők szavai.
A jelen tanulmány hasábjain megszólaló nők helyenként nagyon szókimondóak. A megosztott információk olykor meglehetősen durvának tűnhetnek, azonban úgy gondoltuk, hogy a tárgyalt problémakör hiteles bemutatása érdekében ez az ábrázolás bizonyul a legkifejezőbbnek.
Megkeresésükkor elsősorban a következő kérdésekre kerestük a választ:
1. Voltak-e valaha nőiszerep-problémáid – beleértve, helyzettől függően, az anyaszerepet, partneri szerepet a házasságodban / párkapcsolataidban? Ha igen, ennek rendbehozatalában mit jelent számodra a Narcotics Anonymous női meetingje?
2. Van-e olyan téma, probléma, amit csak a női NA-meetingen tudsz megosztani?
3. Miben segít neked, és mitől más a női NA-meeting, mint a „normál” NA- meeting?
A válaszokat nem szabdaltuk szét, nem rendeztük a fentebbi kérdések alá, hiszen az egyes interjúszövegek viszonylagos koherenciájuk mellett temérdek információval gazdagítják, árnyalják a vizsgált jelenségvilágot. Úgy gondoljuk, a válaszok önmagukért beszélnek. Nem célunk elemezni őket, sem általános következtetéseket levonni belőlük, azonban érdemesnek tartottunk kiragadni belőlük néhány motívumot és felsorakoztatni azokat az egyes interjúk végén.
179
2. interjú
(C.C., NA női gyűlés)
„Gyerekkorom: apámalkoholista, anyámtársfüggő. Családiéletünketaveszekedés, verekedés, a beteges aggodalom, az egymás kontrollálása, a személyes tér, intim szféra kíméletlen inváziója jellemezte. Alkoholista apa mellett a biztonságot úgy éltük meg, ha fordul a kulcs a zárban, összeszorul a gyomor: vajon részeg, vagy nem részeg? Az önfeledt játék addig tarthatott, amíg fordult a kulcs a zárban. Hatéves koromban valami veszekedés folytán azt mondta egy nagyszülő, k…va lesz belőlem. Anyám ezen nem tudta túltenni magát, így gyakran hangoztatta. Mivel én jó kislány voltam, és nem akartam csalódást okozni a családomnak, így hát az lettem. Így a szerhasználatom ideje alatt prostituáltként dolgoztam, előtte pedig 14-21 éves koromban ingyen feküdtem le akárkivel, bárkivel, mindenkivel. Nem mintha élveztem volna. Megszállott álmodozó voltam, a testiség helyett a szerelemre vágytam, halálosan szerelmes tudtam lenni szinte bárkibe, bárkihez kötődtem volna. A fiúkkal viszont le kellett feküdni, mert nekik az kellett. Mindig azt hittem, hogy szerelemet kapok cserébe, de nem kaptam – egyszer sem. Nem tudtam nemet mondani, nem tudtam, hogy olyat szabad egyáltalán.
Szüleim, saját fogyatékosságuk miatt a szabad akarat, az alkotókészség és az autonómia területén nem tudtak segíteni. Tény, hogy egy alkoholista, diszfunkcionális család tehetséges, pszichésen megnyomorított gyereke vagyok. Lehet, hogy önsajnálat szaga van e kijelentésnek, de attól még tény marad. Drogkarrierhez azonban jó indítás.
30 évesen, rehab [drogrehabilitáció] után apám – mivel ma is kb. 3 évesnek tart – a térdére ültetett. Nem akartam, anyám pedig mondta, hogy de, üljek oda nyugodtan. Én megtettem. Természetesen gyűlöltem magam érte. Ennyire sérültek, illetve nem létezőek az én határaim, a testemhez való jogom, és a felette való kizárólagos rendelkezés.
Ma, 32 évesen tanulom és gyakorolom és élvezem e jogom adta szabadságot. Tökön rúgnék minden férfit, aki túl közel merészkedik, és meg is teszem. Nem szó szerint, de ma már nem mernek hozzám érni férfiak, mert sejtik, hogy tökönrúgás jár érte.
A 6 évig tartó prostitúció csak hab volt a tortán. Nincs a prostitúcióban semmi rossz, egyébként csak azt tettem magammal, amiről úgy éreztem, hozzám méltó: odaadni testem, lelkem, időm, méltóságom, önbecsülésem, MINDENKINEK, aki igényt tart rá.
Olykor fizetni sem kellett érte. Jó kislány voltam, nem mondtam nemet. Leköphettek, felpofozhattak, hozzám nyúlhattak piszkos kezükkel, a mellemhez érhettek.
Nőnek lenni annyit jelentett, hogy „jó kislánynak kell lenni”, és lehetőleg ne haragítsak magamra senkit.
Párkapcsolatok: együttélés, együtt anyagozás [kábítószerezés], verekedés. Eltartottam a heréket, a rosszfiúkhoz vonzódtam. Aki megvert, ahhoz kötődtem is. A tagadást művészi fokra emeltem, szemétdomb tetején szívtam a heroint, és úgy
180
éreztem, minden rendben van. Társaságban harsány voltam és ordenáré, mindig részeg és bedrogozott.
Tehát röviden élettörténetem:
0 – 14 éves korig: az alapozás (család)
14 – 19 év: kínlódás (művész leszek, ábrándozás, önutálat)
19 – 26 év: módosult tudatállapot (heroin, kokain, crack, alkohol, prostitúció, striptease, anyagos életmód, methadon-program, naponta többórás elvonás)
26 – 33 év: folyamatos felépülés
Felépülés: Jó helyen, jó időben, egy férfi segítségével, majd a családom segítségével bekerültem egy kórházba, majd rehabra [drogrehabilitációs intézetbe]. Én készen álltam, nyitott voltam és hajlandó bármire − mint mindig −, de ezúttal a felépülésért.
Meggyőződésem, hogy a felépülésem isteni, angyali beavatkozás hatására kezdődött. Akivel már történt csoda, annak nem okoz nehézséget megérteni. A kórházban jó helyen voltam, biztonságban, a doktor úrba természetesen szerelemes lettem, kivételesen ez egy motiváló, előrehajtó vonzódás volt. Meg akartam felelni neki, azt tettem, amit mondott, így hát elkerülhetetlenül elkezdődött a felépülésem. Isten áldja a doktor urat.
A rehabon, ahol 15 hónapot töltöttem, szex-absztinencia volt [a nemi élettől való tartózkodás]. Fél évig nem is éreztem szexuális vágyat! Tisztultam, épültem és természetesen szerelemes lettem a legbetegebb, legveszélyesebb, leginstabilabb társamba.
Ez az én betegségem: függő és társfüggő vagyok. Kémiailag arra indulok rá, aki nem jó nekem, és akinek én sem vagyok jó. Mintha a romlásra, rombolásra, pusztításra lennék kódolva: elsöprő érzés. Ám rettegetem, hogy ki leszek rúgva és akkor végem lesz, ezért − életemben először − betartottam a játékszabályokat, azaz nem kezdeményeztem viszonyt az illetővel. Fizikai viszonyt… mert a rejtett játszmák, tudattalan üzenetek tudatos kiiktatásához még túl fiatal voltam a felépülésben.
A rehabon nem sok mindent tanultam a nőiségről, de nem is annak volt az ideje. A rehab véresen komoly, életet–halált döntő. Gyorsan, egy év alatt kell megtanulni a tisztán lét és maradás alapvető feltételeit és eszközeit, amire aztán később szerveződhet a felépülés.
A felépülésben történik a valódi tanulás, a fejlődés, a növekedés és az igazi csodák. A felépülés elején sokszor elhangzik egy javaslat: ’eleinte ne tegyél mást, csak 180 fokos ellenkezőjét annak, amit addig tettél’. Ahá, hát ez egyszerű! Tehát maradjak tiszta, tegyem a dolgom, legyek őszinte, nyitott, hajlandó, próbáljak meg tisztességes lenni, tegyek, tegyek, tegyek meg dolgokat a felépülés és a növekedés érdekében! Vegyem magam körül pozitív dolgokkal és emberekkel, oda menjek, ahol jó nekem! Kérjek egy szerető, gondoskodó Istent, hogy tudassa velem, mi jó nekem, mert én nem mindig tudom! Sokszor összekeverem a ’számomra jót’ a vágyakkal.
181
Mondhatok nemet, mondhatok igent. A tisztaság és a felépülés szabadsága megadta nekem, hogy keresgéljem határaimat, igényt és jogot formáljak testemre – le sem tagadhatom, mennyire visszatérő, kardinális kérdés –, akaratomra, vágyaimra, gondolataimra, érzéseimre. Cselekedhetek felelősséggel, következetesen, lehet rendszer az életemben, belülről és felülről jövő biztonság érzete.
Nem fekszem le férfiakkal. Hat éve vagyok tiszta, abból öt évig egy párkapcsolatban voltam, aminek akaratom ellenére vége lett, egy másik nő kiütött a nyeregből. Ez egy függőnek elegendő ok arra, hogy használjon.
Számomra a használat nem opció, mert belehalhatok. Ezért tisztán kellett átélnem a szakítás, a gyász gyötrelmeit, fájdalmát. Azt hiszem, ha nem lett volna a felépülési program, a gyűlések látogatása, a felépülő társaim, nők és férfiak szerető támogatása, a telefonhívások, a beszélgetések, a megerősítés, ha nem is drogoztam volna, de beleőrültem volna a fájdalomba, vagy tönkretettem volna magamat.
Azóta szexuálisan, úgy érzem, egy olyan látens időszakba érkeztem, ahol időm és lehetőségem van kapcsolatba kerülni magammal (sérelmeimmel, fenntartásaimmal, félelmeimmel, erősségeimmel, gyengeségeimmel, álmaimmal és mindennel, ami velem kapcsolatos, építeni és erősíteni a kapcsolatot. Erős, támogató kapcsolati hálót kialakítani, elsősorban más felépülő nőkkel – egy kis ideig férfitársaság nélkül.” (C.C.)
Néhány személyiségjegy, motívum a függőséggel, felépüléssel és az NA-val kapcsolatban:
Személyiségjegyek, érzelmek, függőség. Diszfunkcionális családi háttér: alkoholista apa, társfüggő anya. Párkapcsolatban rangon aluliság, kötődési problémák. Nemet mondás képtelensége. Drog- és társfüggőség együttjárása. Prostitúció, illetve feltétel és öröm nélküli szexualitás. „Ennyire sérültek, illetve nem létezőek az én határaim, a testemhez való jogom, és a felette való kizárólagos rendelkezés.” Tagadás, önbecsülés hiánya. Nőiszerep-problémák: „Nőnek lenni annyit jelentett, hogy ’jó kislánynak kell lenni’, és lehetőleg ne haragítsak magamra senkit.”
A felépülés motívumai. „A felépülésben történik a valódi tanulás, a fejlődés, a növekedés és az igazi csodák.” „A tisztaság és a felépülés szabadsága megadta nekem, hogy keresgéljem határaimat, igényt és jogot formáljak testemre.”
„Cselekedhetek felelősséggel, következetesen, lehet rendszer az életemben.” Biztonságérzet, egyre mélyülő önismeret. „Erős, támogató kapcsolati hálót kialakítani, elsősorban más felépülő nőkkel.”
Mit ad/adott C.C.-nek az NA? „Ha nem lett volna a felépülési program, a gyűlések látogatása, a felépülő társaim, nők és férfiak szerető támogatása, a telefonhívások, a beszélgetések, a megerősítés, ha nem is drogoztam volna, de beleőrültem volna a fájdalomba, vagy tönkretettem volna magamat.”
182
3. interjú
(D.D., NA női gyűlés)
„Hogy mitől más a női meeting? Sokkal oldottabb a hangulat, mint az úgymond ’normál’ gyűléseken. Nehezebben nyílok meg, nehezebben beszélek magamról, azért is, mert a problémáimnak és az adott lelkiállapotomnak mindig is SOK köze volt és van a férfiakhoz, amit nehezebben osztok meg sok ember között és olyan emberekkel, akiknek egy részével elég keveset kommunikáltam még. Egyszerűen, hülyének is éreznem magamat, ha a magánéletemet fiúkkal is meg kéne osztanom − elég nagy változás az életemben −, és azt, hogy ki mekkora szemétségeket csinált velem… mondjuk, én meg hagytam. Nem hiszem, hogy ezt férfiak át tudnák IGAZÁN érezni, hiszen velük nem történt ilyen, ráadásul nagyon fel tudom magam húzni, ha a régi dolgokra gondolok!
Úgy érzem, a női meetingeken nagyon nagy az egyetértés, durvábbak is tudnak lenni az azonosulások, mivel olyan témák jönnek elő, amik a ’nőiségünkkel’ kapcsolatosak.
Ezek lehetnek párkapcsolati dolgok, vagy régi sérelmek, önelfogadás, gátlásosság stb., amiről tágabb társaságban − fiúk előtt − nem hiszem, hogy én beszélnék. Ráadásul jól ki lehet dühöngeni magadból a sok sz..t, ami felgyülemlett benned. Én erre is használom a lánygyűlést…
Sokkal bensőségesebb az egész, én úgy érzem. Ami számomra amúgy meglepő is, mivel eddig csak fiú barátaim voltak, elképzelni nem tudtam, hogy lányokkal is lehet beszélni szexről például…
Jobban tudjuk egymást segíteni, hiszen kevesen vagyunk. Általában mindenki mindenkivel tud azonosulni és mindenkinek voltak ugyanolyan − vagy hasonló − élményei, mint a másiknak, így a saját tapasztalatokat megosztva tudjuk egymást segíteni a bajban, problémákban.
Azt vettem észre, hogy itt az összes lány − ÉN IS, hogy magamról beszéljek −, sérültem-sérültünk a női dolgainkban.
Én például önostorozó vagyok. Gyűlölöm magam és a testem, képtelen vagyok elfogadni magamat, és megbocsátani magamnak a régi dolgokért. Gondolom, ezek csak tünetei annak, hogy nem tudtam feldolgozni a régi sérelmeimet. Nagyon fontosnak érzem azt, hogy van külön NŐI meeting. Nem csak azért, mert jó a társaság, sokat röhögünk és sírunk együtt, hanem mert NŐK vagyunk és a magunkról alkotott elég gáz nőképet így egy kicsit helyre tudjuk hozni, szerintem. Fel tudjuk dolgozni a rossz élményeinket és építeni azt a NŐKÉPET magunkban, amit eddig leromboltunk. Mindenki volt már bántva férfi által, nem csak fizikailag, bár én pl. rendszeresen, hanem ilyen dolgokra is gondolok, mint hogy megaláztak, kihasználtak fizikailag, lelkileg stb., ez az, amit női gyűléseken szívesebben osztok meg.
Csomó gyűlölet halmozódott föl bennem az évek alatt a férfiakkal szemben és csomó kisebbrendűségi érzés is társult hozzá magammal szemben.
Azt gondolom, ha felépülésről beszélünk, akkor ezekben a dolgokban is épülnünk kell, mert különben nem ér semmit az egész.
183
A másik lényeges szempont, hogy én − mint jó kapcsolat-szexfüggő ember − ugyanúgy tudok működni a férfiakkal szemben, mint a drogokkal, tehát ha ezeket a dolgokat nem tudnám megosztani gyűlésen, elég rosszul állna a szénám. Így viszont magammal is tudok foglalkozni kicsit, és másokat hallgatva csomó erőt, segítséget kapok, sőt még talán én is tudok segíteni másoknak néha… csak néha…
Nekem a női meeting egyelőre az egyetlen olyan hely, ahol gátlások nélkül, felszabadultan tudok magamról beszélni és az érzéseimről, gondolataimról, élményeimről.
Nagyon is helyesnek tartom, hogy muszáj női szponzort választani [egy modellértékű, tapasztalt, azonos nemű NA-tag, aki folyamatos, személyes segítséget nyújt egy „fiatalabb”, rövidebb ideje józanodó tagnak a felépülésben]. Ez, mondjuk, nem nagyon tetszett az elején, mikor meghallottam, de valószínűleg ez is a szocializálódásom miatt van. Eddig csak fiúkkal voltam körülvéve és nem nagyon kedveltem a lányokat. Itt viszont lelki társakra találtam. Nem kell semmit se szégyellnem, hiszen a véreim között vagyok, semmilyennek nem kell mutatnom magam, egyáltalán nincsenek bennem ilyen érzések egy női meetingen − ellentétben a többi gyűléssel, amikor belesülök a mondanivalómba, mert feszélyez a társaim jelenléte. Nem hiszem, hogy azért, mert fiúk is vannak ott, de talán ez is benne van valahol.
Szerencsére az én szponzoromat nagyon jól választottam. Ő is ott szokott lenni mindig a női meetingeken, így közelebb tudunk egymáshoz kerülni a megosztások által, de ez mindenkivel így van. A szponzorom egy olyan nő, akire én fel tudok nézni teljes mértékben. Nem az a nő, aki a legjobb haverom lenne, de szerintem ez így van jól. Azt hiszem, nagyon sokat tanulhatok tőle... Úgymond, példakép számomra. Szeretnék olyan lenni, mint ő. Szerintem példaképek kellenek az ember életében. Eddig a példaképeim híres dzsánki-művészek és rocksztárok voltak. Szóval ez már haladásnak számít nálam… Mondjuk, furcsának találom, hogy rólam kell, hogy szóljon ez a dolog… mármint a szponzorálás, de majd egyszer jól visszaadom valakinek…
Eddig soha nem bántam meg − még egyetlenegyszer sem, hogy elvonszoltam a belemet a gyűlésre. Mindig jobban érzem magam utána, még ha világvége- hangulattal is megyek el.
Rendszerint olyan férfiakkal jöttem össze, akikkel ütöttük-vágtuk egymást. Mondjuk verekedés nem nagyon volt, mert főleg csak engem vertek… elég könnyen kidőlök. Most mosolygok rajta, de igazából elég durva sztorijaim voltak. Megvágtak többször is, majdnem megfojtottak, lerugdostak, eltörték az állkapcsom. Azt mondják, én hozom ki belőlük az állatot, de úgy gondolom, hogy csak abból lehet kihozni, aki állat. Én nem mondom, hogy nem vagyok hibás a dolgokban, de egy nő mégiscsak nő, és mikor egy 80-90 kilós pasival kell verekednem, nyilván én húzom a rövidebbet… Ilyenkor sem feltétlenül az fájt, azaz maga a fizikai fájdalom, hanem lelkileg teljesen összetörtem egy-egy ilyen eset után. Ez odáig fajult, hogy ha ilyen helyzetbe kerülök, akkor besokkolok, valamiféle pánikrohamot kapok. Utálom az agressziót, mert az egész életemet végigkísérte és igen, kimondhatom, hogy hatalmas bennem a férfigyűlölet emiatt.
184
Persze nem vagyok feminista, sőt istenítem a pasikat… Imádom őket, de egyben utálom is. Olyan ez, mint a szenvedélyes szerelem…
Szóval, szerintem pl. ahhoz, hogy úgymond ’normális’ életet tudjak élni, családot alapítsak, de ha nem gondolkodom ennyire előre, hanem csak abban, hogy kialakítsak egy normális párkapcsolatot, ahhoz először fel kéne dolgoznom a régi dolgokat, hogy egy férfival normálisan tudjak lenni, hogy tudjak neki adni sok szeretetet, de nem naivan, mert az a baj. E két véglet között vagyok: vagy borzalmasan naiv vagyok vagy kivetítem a kapcsolatomra a régi sérelmeimet, és például képtelen vagyok megbízni bárkiben is. Egyik sem jó.
Azt pontosan nem tudom, hogy lehet ezeket feldolgozni, de már azt HÁLÁSNAK tartom, hogy tudok erről beszélni valakivel és nem kell azt hazudnom, hogy elestem az utcán, mikor valamelyik pasim éppen szétverte a fejem.
A megalázás terén olyanokra gondolok, amik velem történtek, hogy végighúztak meztelenül a sárban egy pórázon, ettől sem fogom jobbnak gondolni magam, de talán néha már annyi is elég, ha csak nem tudnak elfogadni, vagy megjegyzéseket tesznek a külsőmre, az alakomra, vagy megb…nak, és utána elküldenek g… be…, ja, igen, MEGCSALNAK! A molesztálásokról nem is beszélve.
Hála Istennek, én nem voltam prostituált, de ez valószínűleg azért van, mert máshogy meg tudtam a pénzt teremteni a dolgaimra, például anyámék mindig ott álltak mögöttem, tehát ilyen szempontból szerencsés voltam, de gyerekkorom óta sok ilyen erőszakos dolog ért, el sem tudnám mondani, mennyi, amiből szerencsésen jöttem ki, és sajnos olyan is, amiből nem. Ez olyan dolog, amiről nem szeretek beszélni.
Szerintem az összes nőt molesztálják életében, csak valaki nem beszél róla, én meg főként ki voltam téve ennek a veszélynek, mert én kerestem a veszélyt világéletemben, és rosszkor voltam mindig rossz helyen, rossz társaságokban. De például mostanában is heti rendszerességgel zaklatnak a villamosos perverzek, akik mögém állnak és rejszolnak a seggemre a járműveken. Én így hívom őket: villamosos perverzek. És az a legrosszabb, hogy ettől én érzem magam undorítónak.
Valahogy kialakult bennem, hogy örökké, letörölhetetlenül és kitisztíthatatlanul mocskos vagyok azért, ahogy éltem, és amik történtek velem, és ahányszor csak a testemre nézek, le tudnám magam hányni, vagy legalábbis szétverni a fejem a falban.
A másik, hogy úgy érzem, ezt érdemlem... és emlékszem, mindig is így éreztem. Azért se változtattam soha, mert mindig úgy éreztem, EZT és ENNYIT érdemlek. Mindig olyan kapcsolatokat kerestem, amikben alárendelt szerepem volt.
Nem hiszek abban a mondásban, hogy szeretek szenvedni. Sokat hallom NA- ban is, de én nem szeretek szenvedni. Csak így alakult. Már a korom miatt is, meg a pasijaim és köztem lévő korkülönbségek miatt, hogy mindig én voltam a kicsi, akinek fel kell néznie másokra és sajnos énrám nem nézett föl senki. Na, nem is szeretném, ha tisztelnének. Vagy de mégis, ha NŐKÉNT tisztelnének és emberként, az jó lenne…
Azt hiszem, a női meetingen, de akár normál NA-gyűléseken is megtaníthatjuk
185
egymást arra, hogy szeressük magunkat és képesek legyünk őszintén szeretni másokat, segíthetjük egymást, hogy megbocsáthassunk magunknak és másoknak a bűneikért, még ha nem is lehet ezeket elfelejteni.
Ha látom, hogy másoknak sikerült, nekem is sikerülhet.
Eddig még nem sikerült ez, hiszen iszonyú sok bennem a fájdalom és harag, de legalább találtam pár lányt, akik hasonló cipőben járnak-jártak, és megértenek, és ez elég jó érzés, sőt: k….jó érzés, és az is, hogy most már nemcsak vannak ezek a problémák, hanem kezdek is velük valamit, és dolgozok velük. Ezt ugyanúgy, mint a kábítószerrel.
És persze, hogy szexfüggő vagyok, ha 12 éves korom óta mást se csináltam, csak szexeltem orrba-szájba és ezt szoktam meg, rákattantam teljesen, de azért én sem erre vagyok. Sőt: üressé tesz az üres szexualitás, és inkább vagyok én is absztinens… Azaz azt azért mégsem… de úgy mondom, inkább vagyok-lennék egy emberrel egy kapcsolatban, akivel adunk egymásnak és nem csak megint az élvezetek hajhászásáról szól a dolog.
Mert nálam a szex is ilyen volt. Erre kellettem másoknak, és nekem is erre kellettek mások. És ez így volt hosszú-hosszú ideig. És én is keresem a boldogságom most már, hogy „felépülésben” vagyok (néha leépülésben), szóval valamit valamiért. A szex meg úgy is k….jó, ha egy emberrel csinálja az ember. Sőt, úgy jobb, ha jó a partner.
És én így választottam és k….jó, hogy minden apró szexuális beteg dolgomat meg tudom − vagy meg tudnám, ha akarnám − osztani egy „nem pasival”, aki az én érzékenységemet nem fogja tudni megérteni, mert ő NEM NŐ. Semmi másért. Nem rosszabb, nem jobb, csak NEM NŐ. Ehhez is idő kellett, mire rájöttem. És akkor meg lehet nézni, hogy miért nyúzatom a bőrömet... legalább egy kicsit szépnek látom magamat, ha a mintáimat nézem és nem a belső rohadásra gondolok, ami igazán bennem van. Biztos ez sem normális dolog. Én nem tudom.
Szóval igen, ami most is nehézséget jelent pillanatnyilag, az a párkapcsolat.
Abszolút nem tudom kezelni, mert nincs benne tapasztalatom, hogy kell jól kezelni, mert eddig csak beteg kapcsolataim voltak, és annyira érzékennyé váltam
– túlérzékennyé −, hogy minden apró bántás, vagy ami a régi dolgokra emlékeztet, teljesen lezúz engem. És ilyenkor igenis kell beszélni valakivel, aki megért. Mert én is megértem őt.
Azért ne gondold, hogy csak brutál témákról beszélgetünk. Néha vicces dolgokról, vagy a napi történéseinkről, de azért általában mindig előjön valamilyen történetben, hogy mi csajok vagyunk és csajosan éljük meg az életet. Jó, hogy találtam ilyen lányokat. (D.D.)
Néhány személyiségjegy, motívum a függőséggel, felépüléssel és az NA-val kapcsolatban:
Személyiségjegyek, érzelmek, függőség. Önértékelési, önbecsülési problémák, önelfogadási zavar: „kialakult bennem, hogy örökké, letörölhetetlenül […] mocskos vagyok azért, ahogy éltem, és amik történtek velem, és ahányszor csak a testemre
186
nézek, le tudnám magam hányni, vagy legalább is szétverni a fejem a falban.”„Mindig úgy éreztem, EZT és ENNYIT érdemlek.” Nőiszerep-megélési és párkapcsolati problémák. „Abszolút nem tudom kezelni, mert nincs benne tapasztalatom […] mert eddig csak beteg kapcsolataim voltak.” Korán kezdett, élvezethajhász nemi élet. Drog-, kapcsolat- és szexfüggőség együttjárása. Lelki és fizikai bántalmazások, szexuális megalázottság. Férfiak iránti gyűlölet/ambivalencia, bizalmatlanság, alárendeltség, kisebbrendűségi érzés: „ha felépülésről beszélünk, akkor ezekben a dolgokban is épülnünk kell, mert különben nem ér semmit az egész.”
Afelépülésmotívumai. Minőségi párkapcsolat és szexuális élet kialakítására való törekvés. Nőiszerep-megélés egészséges irányba mozdulása aktív segítséggel, nyitottá válás a nők felé és a kölcsönös segítés iránt. „Már azt HÁLÁSNAK tartom, hogy tudok erről beszélni valakivel és nem kell azt hazudnom, hogy…” „Általában mindenki mindenkivel tud azonosulni és mindenkinek voltak ugyanolyan − vagy hasonló − élményei, mint a másiknak, így a saját tapasztalatokat megosztva tudjuk egymást segíteni a bajban, problémákban.” „A szponzorom egy olyan nő, akire én fel tudok nézni teljes mértékben. […] nagyon sokat tanulhatok tőle […] példakép számomra.” „Ha NŐKÉNT tisztelnének és emberként, az jó lenne…”
Mit ad/adott D.D.-nek az NA (itt kifejezetten a női gyűlésekre vonatkoznak a válaszok)? Bensőséges, őszinte beszélgetések: „Mivel eddig csak fiú barátaim voltak, elképzelni nem tudtam, hogy lányokkal is lehet beszélni szexről például.”
„Fel tudjuk dolgozni a rossz élményeinket és építeni azt a NŐKÉPET magunkban, amit eddig leromboltunk.” „Lelki társakra találtam.” „Másokat hallgatva csomó erőt, segítséget kapok, sőt még talán én is tudok segíteni másoknak […] Nekem a női meeting egyelőre az egyetlen olyan hely, ahol gátlások nélkül, felszabadultan tudok magamról beszélni és az érzéseimről, gondolataimról, élményeimről.”
„Mindig jobban érzem magam utána, még ha világvége-hangulattal is megyek el.” „Megtaníthatjuk egymást arra, hogy szeressük magunkat és képesek legyünk őszintén szeretni másokat, segíthetjük egymást, hogy megbocsáthassunk magunknak és másoknak a bűneikért, még ha nem is lehet ezeket elfelejteni.” „Ha látom, hogy másoknak sikerült, nekem is sikerülhet.”
4. interjú
(E.E., NA női gyűlés)
„Valószínűleg a csoportok kisebb létszáma az, ami a legfőbb erőssége, legalábbis számomra. Alapvetően könnyebben beszélek lányok előtt, beleértve azt is, hogy jobban tudnak azonosulni a problémáimmal. Nagyon sokat segít, hogy ma megosztások során miként világítanak rá egy-egy olyan dologra, amit esetleg nem látok, vagy nem tartok ott, esetleg 5-6 éve tiszta társaim jobban átlátnak már bizonyos szituációkat.
Rettentően közvetlenek, segítőkészek, és minden alkalommal nyitottan vártak.
Ha valami olyan problémám van, amit vagy szégyellek, vagy nem igazán tenném közzé a fiúk előtt, akkor biztos, hogy ezt választom.
187
2 és fél éve vagyok tiszta, és nagyon sokáig azt gondoltam, hogy bizonyos problémáim majd meg fognak szűnni azzal, hogy nem használok szert. Aztán kb. egy év után rájöttem, hogy az alapproblémák nem szűnnek meg maguktól. Sőt, valószínűleg ezektől a dolgoktól való menekülés, vagy ’nem szembenézés’ vezetett oda, hogy egyszerűbb volt megállás nélkül elkábítanom magam.
Azt gondolom, hogy a saját nőiségem megélésében súlyos kisebbségi komplexusokkal küzdök. Ezekben akérdésekben időnként saját magam sajnálatára igazoló tényeket hozok elő. Öreg vagyok és kövér..., és ettől megnyugszom. Bár amíg fiatal voltam és sovány, addig sem volt jobb a helyzet. És igazából nem is ezen múlik. Néhány igen szerencsétlenül sikerült párkapcsolatom vezetett oda, hogy túlságosan önálló lettem, és alapvetően, egy-két dologtól eltekintve, nincs szükségem igazán egy társra, vagyis én nem szeretném feladni a szabadságomat. Nem osztom a vidéken élő családom, barátaim véleményét abban, hogy egy nő akkor nő, ha meg tud tartani 20-30 éven keresztül egy férjet maga mellett, igaz, hogy már lehányják egymást, de a külvilág szemében egy egyedülálló nő mindig gyanús, vajon mi nem stimmelhet vele?
Sajnos, ami igazán izgat ebben a kérdésben, az a gyerek, amiről még mindig nem tudom eldönteni, hogy akarok-e vagy sem. Valószínűleg ez a kérdés állandóan ott munkál az agyamban, mert esetleg 10 év múlva nagyon meg fogom bánni, ha nemlegesen döntök, de egyedül nem merem vállalni, és időközben szaladok ki az időből. Persze, nem lehet egy partnerkapcsolatnak úgy nekifutni, hogy tenyészcsődört keresek, meg az én látszólagos határozottságom valószínűleg elriasztja a férfiakat. Szóval, nekem ez egy állandó probléma.
Alapvetően a partnerkapcsolat sok női meeting témája lehet. A szélsőségesen megalázott helyzet a férfiakkal szemben is oda vezethet, hogy a nőkkel nyitottabbá válunk. Sikerélmény hiánya is. Szerencsére sem erőszak áldozata nem vagyok, sem fizikálisan nem prostituáltam magam, de rettentően azonosulni tudok a kiszolgáltatott nőkkel.
Nekem nagyon sokat segít a női meeting, mivel határozott problémáim vannak- voltak a nőiségemmel, és a saját anyámmal is.
Saját magam elfogadásában rettentően sokat segít, hogy a társaim elfogadnak, együttéreznek velem, osztoznak örömömben-bánatomban.
Mivel még nem túl régen járok, illetve nagyon lassan sikerül felfognom- átszoktatnom magam, egy általam megszokott, működőképes másfajta rendszerből, talán csak mostanában lett rá igényem, hogy valóban járjak, illetve meg tudjam engedni magamnak, hogy aznap is tudok menni, ha éppen nem érzem magam jól a bőrömben.
Mindig rosszul éltem meg magam nőként. Kezdve az anyám bigott katolikus neveltetésétől, amiből ő is csak később, apám után jövő igazán nagy szerelme kapcsán tudott kitörni. Egy csomó mindent rettentően elszúrt velem kapcsolatban. Nyilván a vele való szembenállás vezetett oda, hogy a mai napig mélyen bennem él, amikor 14 éves koromban úgy vitt el nőgyógyászhoz, hogy én már biztos nem vagyok szűz. Pedig az voltam. Az a szégyenérzet ma is bennem él. Később kezdtem el mindent, később kezdtem pasizni, a barátnőim már mind
188
büszkélkedhettek pasikkal, amikor én még mindig nem. Érdekes, hogy én is pasikkal lógtam azért…
Az első szerelmem egy vízipólós srác volt, tehát értelemszerűen 18 évesen egy uszoda öltözőjében veszítettem el a szüzességemet. Utána azért igen gyorsan átlendültem a ló túlsó oldalára, és nagy mennyiségben faltam a pasikat, így törve anyám orra alá minél több borsot.
Huszonegy évesen lett egy komoly kapcsolatom, és az első alkalom után teherbe estem. A srác rám hárította a felelősséget, én meg egyedül nem mertem vállalni, illetve nem voltam biztos magamban. Még a mai napig sem bocsátottam meg magamnak, hogy ma már lehetne egy 16 éves gyermekem...
Szóval, valahogy utána sem volt szerencsém a fiúkkal, mindig ilyen lenyomós, érzelmileg-fizikálisan kihasználós szerepkört választottam, ahol megaláztak, és sokszor feladtam magam a másik kedvéért. Igen banális, Julia Roberts jutott eszembe az Oltári nő c. filmben, amelyben a címszereplő minden vőlegénye elől elszalad, és mikor ezt analizálni próbálják, kiderül, hogy a csaj mindig úgy eszi a tojásételeket, ahogy az aktuális pasija szereti. Nem úgy, ahogy ő maga, hanem ha rántotta, akkor az a kedvenc, ha tükörtojás, akkor az. Szép fordulat, de eszembe jutott.
A szponzorkérdésről annyit, hogy látom már, hogy nagyon fontos, alakul is az elképzelésem, bár számomra is kissé meglepő volt, hogy egy lányt kell választanom, mivel a magammal való foglalkozás kapcsán minden problémámmal egy srácot tiszteltem meg…
Ma már azért kezdek erre rájönni, hogy miért is van ez így kitalálva, és valóban működik is. A szolgálatok nagyon fontosak, mélyen megértem társam azon megállapítását, hogy ez által motiválva van, és biztos ő is feljebb jön lelkileg, ha tudja, hogy a többieknek szükségük van rá.
Nagyon sok olyan dolog van, amit csak női meetingen tudok megosztani, mert sokszor csak ott érzem azt, hogy úgy fogadnak el, ahogy vagyok, olyannak, amilyen vagyok, nem úgy, amit én sok pasinál éltem meg, miközben az önbizalmamat a sárba tiporták, hogy jó lennél, ha..., ezt csináld, és akkor szeretlek stb., hanem összességében magamat, úgy, ahogy vagyok. Persze, ettől még lehet, hogy én még mindig a herceget várom a fehér lovon, mint kislánykoromban, néha már saját magammal is kompromisszumot kötve, hogy a lovát már le is tehetné a sarkon, de nem hiszem, hogy csak annyit kaphatok a férfiaktól, amit kaptam a józanságom 2 és fél évében. És kezdem azt is látni, hogy itt végtelen energiát kapok, és ha magamat feljebb húzom, akkor ez is változhat.” (E.E.)
Néhány személyiségjegy, motívum a függőséggel, felépüléssel és az NA-val kapcsolatban
Személyiségjegyek, érzelmek, függőség. „Határozott problémáim vannak-voltak a nőiségemmel, és a saját anyámmal is.” Önelfogadási, párkapcsolati problémák, megalázottság az anya és férfiak részéről is.
A felépülés motívumai. „Saját magam elfogadásában rettentően sokat segít,
189
hogy a társaim elfogadnak, együttéreznek velem, osztoznak örömömben- bánatomban.” „5-6 éve tiszta társaim jobban átlátnak már bizonyos szituációkat. Rettentően közvetlenek, segítőkészek.”
Mit ad/adott E.E.-nek az NA? „Nagyon sok olyan dolog van, amit csak női meetingen tudok megosztani, mert sokszor csak ott érzem azt, hogy úgy fogadnak el, ahogy vagyok, olyannak, amilyen vagyok.” „Itt végtelen energiát kapok.”
5. interjú
(F.F., NA női gyűlés)
„Számomra azért más a női meeting, mert csak nők vannak, és én egy női közegben sokkal nyitottabban beszélek párkapcsolati témákról, vagy más, nőiességet érintő dolgokról. Egy normál meetingen én úgy érezném, hogy kiadom magam, ha a férfiakkal kapcsolatos élményeimről beszélek. Vannak például szexualitással kapcsolatos élmények, amiket nem szívesen osztanék meg normál meetingen, mert számomra ez annyira az intimszférába tartozik, hogy szabályosan rosszul érezném magam, ha ezeket megosztanám, úgy érzeném, hogy semmi nem maradt, ami csak az enyém. Még a női meetingen is kell idő ahhoz, hogy ilyen témákról egészen őszintén beszéljek.
A női szerep megélésével vannak problémáim. Azt hiszem, pont ezért használtam drogokat, a gátlásaim leküzdésére, hogy maximálisan ott tudjak lenni például egy szexuális aktusban, anélkül, hogy bűntudatom lenne, vagy hogy folyamatosan kívülről lássam magamat. A szexualitáson keresztül próbálom megélni a nőiességemet, azt gondolom, hogy igazán nő ott tudok lenni.
Drogként használva a szexet elég sok csalódás ért, ha nem kaptam meg azt, amire számítottam. A női meeting nekem abban segít, hogy ha hallok másokat hasonló problémáról beszélni, az engem is arra ösztönöz, hogy bátran beszélhessek ilyen témákról.
Nagyon hálás tudok lenni, amikor felismerésekre jutok mások megosztásai által, hogy tényleg, hát ez a probléma nem csak nekem az, és ilyenkor megtapasztalom, hogy én is nő vagyok. Hiszen nekünk, nőknek egy csomó közös gondolatunk és érzésünk van, és rendkívül jólesik mind beszélni, mind hallgatni az ezekkel kapcsolatos megosztásokat. Nagyon jó érzés az, hogy van egy meeting, ahol tényleg bármiről beszélhetek.
A megalázottság és a harag érzése férfiakkal kapcsolatban elég kényes téma számomra, és inkább női meetingen beszélek róla. Egy normál meetingen attól tartanék, hogy férfiakat megbántok, és ők majd elítélnek azért, amiket mondok. Magyarán, a megfelelés elég rendesen meggátol ebben. És ezt magamon is látom, ha valaki a normál meetingen, egy férfi a párkapcsolatáról beszél, esetleg számomra nem tetsző módon, ami a nőiességemben sért, akkor az számomra egyáltalán nem szimpatikus.” (F.F.)
190
Néhány személyiségjegy, motívum a függőséggel, felépüléssel és az NA-val kapcsolatban
Személyiségjegyek, érzelmek, függőség. Megalázottság, férfiak iránt érzett harag.
„A női szerep megélésével vannak problémáim. Azt hiszem, pont ezért használtam drogokat, a gátlásaim leküzdésére, hogy maximálisan ott tudjak lenni pl. egy szexuális aktusban, anélkül, hogy bűntudatom lenne.”
A felépülés motívumai. „Nagyon hálás tudok lenni, amikor felismerésekre jutok mások megosztásai által.” „Ha hallok másokat hasonló problémáról beszélni, az engem is arra ösztönöz, hogy bátran beszélhessek ilyen témákról.”
Mit ad/adott F.F.-nek az NA (itt kifejezetten a női gyűlésekre vonatkoznak a válaszok)? „Én egy női közegben sokkal nyitottabban beszélek párkapcsolati témákról, vagy más, nőiességet érintő dolgokról.” „Nagyon jó érzés az, hogy van egy meeting, ahol tényleg bármiről beszélhetek.”
Ezúton szeretnénk köszönetet mondani valamennyi válaszolónknak, hogy élményeiket, érzéseiket, élettörténetüket e könyv olvasóival is őszintén megosztják. Reméljük, hogy a Narcotics Anonymous üzenete – a felépülés lehetőségének üzenete – minél több felépülni vágyó szenvedélybeteghez eljut e könyv hasábjain keresztül.
A Narcotics Anonymous és a társadalom kapcsolata
Az interjúk tanúsága szerint az önsegítő csoportokon való – akár hosszú éveket felölelő – rendszeres, aktív részvétel a drogfüggőség-kezelés egyik leghatékonyabb útja. A Narcotics Anonymous egy olyan befogadó, támogató közeget biztosít a felépülni vágyó függő számára, amely segíti őt nem csak magával a függőséggel, hanem az élet minden területén jelentkező problémákkal való sikeres megküzdésben.
Nagyon szerencsés, hogy léteznek kifejezetten férfiak és nők számára külön szervezett rendszeres gyűlések. A fentebb közzétett interjúszövegek a női gyűlés (női meeting) vagy „lánygyűlés” rendkívüli fontosságát és hasznosságát támasztják alá. Amint láthattuk, „specialitásképpen” főként a nőként megélt önismereti, szerepmegélési, magánéleti- párkapcsolati jellegű problémák szerepelnek. A férfi gyűlésről („fiú meeting”) most nem ejtenénk szót, de nyilvánvalóan ott is hasonló témákra irányulnak a speciálisabb megosztások, csak az ellenkező oldalról.
Érdemes kitérni a fizikai elvonással kapcsolatban a közhiedelemben uralkodó téves nézetekre. Rengeteg tanújele van annak, hogy a társadalom szemében azzal, ha valaki átesik a detoxikáción, és nem fogyaszt többé kábítószert, máris megoldottnak tekinthető a probléma. Holott ezzel a mozzanattal még abban sem lehetünk biztosak, hogy a függő egyáltalán tudatára ébredt már függőségének, és az ugyancsak nem biztos, hogy belső motiváció révén vetette alá magát ama tortúrának. Ez pedig erőteljesen meghatározhatja a további kitartás erősségét, a helyes folytatást/visszaesést.
191
Aktív droghasználók részéről tapasztalható gyakori „védekezés”, „kifogás”, olykor félelem, hogy a fizikai elvonásba belehalhatnak. Ez kölcsönhatásban van a társadalomban uralkodó − hasonló − hiedelemmel, a valóságban ugyanakkor a fizikai elvonás általában 5-10 nap alatt lezajlik, és nem halálos.
Az NA-tagság nem jár anyagi vonzattal. Mivel a közösség a tagok hozzájárulásaiból tartja fenn magát, a függőségkezelésnek ezen változata sem az állam, sem az adófizető állampolgárok számára nem jelent kiadást, szemben rengeteg olyan költséggel, amelyek az aktív szerhasználat következtében merülnek fel az adófizető polgárok anyagi terhére. Ilyenek például a munkanélküli és egyéb segélyek, az elvonókúrák, a gyógyszerellátás, a rehabilitációs, pszichiátriai és egyéb gyógykezelések, a börtönellátás.
Különösen fontos szerepe lehet a drogrehabilitációs intézetekből kikerülő egyének számára, ha azonnal bekerülnek egy önsegítő csoportba – akár az NA-ba –, amely jó eséllyel „benntartja őket a rendszerben”, megőrizve így szermentességüket, mélyítve önismeretüket, támogatva folyamatos fejlődésüket. Ez egyéni és társadalmi szinten is hallatlan előnyökkel jár. Az egyén reintegrációja ugyanis nem történik meg a detoxikálással.
Az új, tiszta élet megkezdéséhez, fenntartásához, az önfejlődéshez számos akadályt kell leküzdenie egy függőnek. A felépülésben lévő függő társak tapasztalatai, példamutatása és támogatása új perspektívákat, reményt, hitet adhat az újonnan érkezőnek, ha megérzi a közösségben rejlő gyógyító erőt. A közösség megtartó ereje pedig nagymértékben csökkentheti a drogbűnözést is. Ily módon feltételezhetően a kriminalitásból (pl. vagyon elleni bűncselekményekből) eredő károk, valamint a drogfüggők egészségügyi és szociális ellátására, a rehabilitációs célokra történő anyagi ráfordítások összege is jelentősen csökkenhet.
Ne feledjük, hogy sok függő szociális környezetét csak aktív szerhasználók képezik/képezték, családjukkal, egyéb hozzátartozóikkal pedig eleve rossz/ megromlott a kapcsolatuk (az sem biztos, hogy visszafogadják őket, ill. az is lehetséges, hogy a családtagok is aktív függők), így a szermentesítés utáni visszatérés ugyanezen közegekbe (fizikai és szociális értelemben is) nagyon erős kockázatot rejt a visszaeséshez. A kliens számára tehát életfontosságú lehet, hogy akár rehabilitáció, akár detoxikáció után rendelkezhessen a felépülése szempontjából előnyös kapcsolatrendszerrel, amelyet a Narcotics Anonymousban akkor is kialakíthat, ha előtte ott senkit nem ismert.
Érdemes elgondolkodni egyik női interjúalanyunk mondatain: „Majd ott, a rehabon, szerelmes lettem, és a sráccal együtt eljöttünk [önként, a rehabiltációs program befejezése előtt]. Ő is függő volt. Volt lakása, és őt is a szülei tartották el. Nagy volt a szerelem. Nem akartunk visszaesni, de ez törvényszerű volt, hisz semmiféle változás nem történt a személyiségünkben − attitűdök szintjén. … Egy- két hét után visszaestünk mindketten. Hamar terhes lettem, és ugyan szintén nem terveztük, de mindketten akartuk.” (B.B., drogfüggő nő) Feltehetjük a kérdést: Mit ér a rehabilitációban eltöltött idő, az emberi és anyagi ráfordítások stb., ha onnan kilépve pillanatokon belül ugyanúgy folytatja az egyén az útját, ahogy a rehabilitációt megelőzően élt? E néhány idézett sor kristálytisztán tükrözi az ilyen
192
esetekre nézve a visszaesés esélyének óriási voltát, az átgondolatlan, felelőtlen cselekedetek és döntések folytatásának nagy valószínűségét, amennyiben nincs a háttérben egy biztos, hatékony, komplex segítési mód és kapcsolati háló, amely a szermentesség fenntartásán kívül pozitívan hat az egész életvezetésre, segít az önismeret elmélyítésében és az egészséges attitűdváltásokban. Itt tehát nem csupán a fizikai függőség, hanem az egész ember „kezelésben van”, testestül- lelkestül.
Atalpraálló függők a Narcotics Anonymousban felépülésüket hatékonyan segítő, elfogadó és támogató közeg segítségével megtanulhatják, illetve újratanulhatják az egyéni és társadalmi felelősségvállalást. A gyűlések rendszeres és gyakori látogatása megóvhatja a tagokat a visszaeséstől, de legalábbis nagyobb eséllyel próbálhatják meg a leállást, ha sorstársaik ereje, reménye és konstruktív segítsége is jelen van.
Az NA segítségével lehetőség nyílik a teljes absztinencia folyamatos fenntartására, mindemellett élhető általa egy élethosszig tartó felépülési program, melynek haszna többszörös. Egyéni és társadalmi érdek, amely erkölcsi és anyagi téren is megtérül. A józan életmódot folytató függők növekvő eséllyel és sikerrel létesítenek munkaviszonyt (és válnak adófizető polgárokká), alapítanak családot és gondoskodnak gyermekeikről.
A közösség ez irányú törekvése az alábbi módon kerül kifejezésre a tizenkét lépéshez fűzve: „Úgy érezzük, hogy megközelítésünk a függőség betegségéről teljesen valószerű, mivel az a terápiás érték, hogy egyik függő segít a másiknak, páratlan. Úgy érezzük, hogy utunk gyakorlati, mert egy függő tudja legjobban megérteni és segíteni a másikat. Hisszük, hogy minél előbb nézünk szembe problémáinkkal a társadalmunkban, a mindennapi életben, annál gyorsabban válunk ennek a társadalomnak elfogadható, felelősségteljes, és termékeny tagjává.”19
Az imént körvonalazott előnyök kihasználása érdekében indokoltnak látszik, hogy a drogfüggőkkel kapcsolatban álló egészségügyi és szociális intézmények, valamint a drogbűnözésben érintett szervek ismerjék meg az NA működését, és akár közvetítőként, vagy együttműködőként elősegíthessék a hatékony problémakezelést.
A szenvedélybetegekkel foglalkozó szakembereknek érdemes tudniuk, hogy „alacsonyküszöbű alternatívaképpen” olyan klienseknek is javasolhatják a Narcotics Anonymous gyűlésein való részvételt, akik nem rendelkeznek bejelentett lakcímmel vagy érvényes személyazonossági iratokkal, netán társadalombiztosítási tartozásuk van, vagy éppen aktív használónak számítanak, ugyanakkor a droghasználat abbahagyásának vágya megvan bennük. Így például akár a methadon-program egy elmagányosodott résztvevője, vagy egy még aktív szerhasználó kismama számára is van hely és felépülési lehetőség az NA-ban.
Különösen ajánlott az érdeklődők számára – legyen az bármilyen drogproblémában érintett szakember, vagy akár szülő, egyéb hozzátartozó,
19 Ki, mi, hogyan és miért, 2005.
193
egyetemi hallgató – a nyitott gyűlések látogatása, amelyeken bárki részt vehet – akkor is, ha az adott személy nem vallja magát függőnek. Ezáltal belülről is rálátást szerezhet a Narcotics Anonymous működésére. Fontos azonban betartania azt az elvárást, hogy amit a gyűlésen lát és hall, azt „ne vigye ki” a gyűlésen kívüli világba, tartsa titokban a tudomására jutott személyes információkat, beleértve azt is, hogy kik voltak jelen. Különösen a hozzátartozók számára lehet rendkívül értékes, ha megismerkednek a függőség – mint betegség – természetével. A nyitott gyűléseken páratlan lehetőség nyílik arra, hogy az érdeklődő „első kézből” szerezzen hiteles információkat e problémakörből.
Anemfüggőrésztvevőkneksegíthetnekanyitottgyűlésekannakfelismerésében, megértésében is, hogy milyen megpróbáltatásokkal kell szembenéznie a felépülésben lévő szenvedélybetegnek például a kémiai elvonásból, börtönből, vagy drogrehabilitációs intézményből a józanodás útjára lépve. Egy NA-tag szavaival élve (aki egy drogrehabilitációs intézményben ismerkedett meg a programmal): „a felépülés ’bent’ csak elkezdődik, az csak egy alapot ad, ennek a felelőssége ’kint’ van, az utcán, az NA berkein belül tisztának maradni.”
A Narcotics Anonymous elérhetőségei
A Narcotics Anonymous tevékenységéről, a gyűlések helyszínéről és időpontjáról, a gyűlés jellegéről (nyitott, vagy zárt) a szervezet honlapján keresztül lehet tájékozódni.
A szervezet központi, angol nyelvű honlapja: www.na.org, a magyar nyelvű
információk a www.na.info.hu honlapon érhetők el.
Irodalom
1. Buda Béla dr. (1994): Mentálhigiéné. A lelki egészség társadalmi, munkaszervezeti, pszichokulturális és gyakorlati vetületei. Tanulmánygyűjtemény. Budapest, Animula.
2. Narcotics Anonymous Basic Text (az NA WSO által nem jóváhagyott) magyar fordítás, é.n.
3. Információ az NA-ról. Copyright © 2006 by Narcotics Anonymous World Services, Inc. http://www.na.info.hu/NA_elemei/hungarian_info%20about%20NA_11%20x%2014_2007_23apr07-1.pdf (letöltés: 2008. október 22.)
4. Ki, mi, hogyan és miért, 2005. http://www.na.org/ips/hu/HU_IP%201%20 WWH&W.pdf (letöltés: 2008. március 11.)
5. Information about NA. http://www.na.org/basic.htm#Rateofgrowth (letöltés: 2009. február 24.)
6. www.na.org
7. www.na.info.hu
194
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése