Droghasználó várandós nők és gyermekeik ellátása



Szerkesztette:

Dr. Rigó János Jr.
 Oberth József
 Sógorka Ildikó





A könyv elkészítésében közreműködött:



Semmelweis Egyetem Általános Orvostudományi Kar
I.Sz. Szülészeti és Nőgyógyászati Klinika






Magyar Emberi Jogvédő Központ Alapítvány Budapest – 2009





Könyvünk a Szociális és Munkaügyi Minisztérium támogatásával készült,
a Magyar Emberi Jogvédő Központ Alapítvány KAB-KOM-08-C-0004. számú támogatási szerződése alapján.















Kiadó:
Magyar Emberi Jogvédő Központ Alapítvány www.mejok.com, www.jozanbabak.hu





A borítón
Kiss Márta Táncolók című festménye látható. www.kissmarta.com.





© Szerzők, 2009
© Magyar Emberi Jogvédő Központ Alapítvány, 2009






A könyv szerzői

Dr. Ádám Zsolt egyetemi adjunktus
 szülész-nőgyógyász
Semmelweis Egyetem ÁOK I. sz. Szülészeti és Nőgyógyászati Klinika (Budapest)

Bajzáth Sándor
szociális munkás
Leo Amici 2002 Addiktológiai Alapítvány (Komló)

Dr. Beke Anna PhD, egyetemi docens
gyermekgyógyász, neonatológus, gyermekneurológus
Semmelweis Egyetem ÁOK I. sz. Szülészeti és Nőgyógyászati Klinika (Budapest)

Dr. Csorba József ambulanciavezető főorvos
pszichiáter, addiktológus
Fővárosi Önkormányzat Nyírő Gyula Kórház Drogambulancia (Budapest)

Dr. Demetrovics Zsolt adjunktus
 pszichológus, kulturantropológus
ELTE-PPK Addiktológiai Tanszéki Szakcsoport (Budapest)

Dr. Fórizs Éva főorvos
addiktológus, felnőtt- és gyermekpszichiáter
Országos Orvosi Rehabilitációs Intézet Addiktológiai Gondozó (Budapest)

Dr. Görbe Éva PhD, egyetemi docens
 gyermekgyógyász, neonatológus
Semmelweis Egyetem ÁOK I. sz. Szülészeti és Nőgyógyászati Klinika (Budapest)

Kovács Katalin
pedagógia szakos bölcsész és tanár, oktatásszervező egyetemi hallgató
Malmö Högskola (Malmö, Svédország)

Kováts Virág
szociális munkás
Kék Pont Drogkonzultációs Központ és Drogambulancia Alapítvány (Budapest)

Lázár Cseke Éva
klinikai szakpszichológus
Fővárosi  Önkormányzat  Uzsoki  úti  Kórház  Szülészeti  és  Nőgyógyógyászati Osztály (Budapest)

Dr. Lázár Levente PhD, egyetemi tanársegéd
szülész-nőgyógyász, genetikus
Semmelweis Egyetem ÁOK I. sz. Szülészeti és Nőgyógyászati Klinika (Budapest)

Dr. Matuszka István ügyvéd, jogi segítő
 jogász
Magyar Emberi Jogvédő Központ Alapítvány (Budapest)

Mészáros Piroska
addiktológiai konzultáns
Országos Orvosi Rehabilitációs Intézet Addiktológiai Gondozó (Budapest)

Oberth József kuratóriumi elnök
újságíró
Magyar Emberi Jogvédő Központ Alapítvány (Budapest)

Dr. Rigó János PhD, MTA doktora, egyetemi tanár, igazgató
szülész-nőgyógyász
Semmelweis Egyetem ÁOK I. sz. Szülészeti és Nőgyógyászati Klinika (Budapest)

Sógorka Ildikó klinikai gondozó
szociálpedagógus, szociális munkás
Semmelweis Egyetem ÁOK I. sz. Szülészeti és Nőgyógyászati Klinika (Budapest)

Dr. Takách Gáspár osztályvezető főorvos
addiktológus, neurológus, pszichiáter, pszichoterapeuta
Merényi Gusztáv Kórház Addiktológiai Osztály (Budapest)



TARTALOM


Előszó 6. oldal

Szülészet-nőgyógyászat, újszülött- és gyermekgyógyászat 8. oldal
 Dr. Rigó János Jr.: A drogfogyasztó várandós nők terhesgondozása                   9. oldal
 Dr. Ádám Zsolt: Addikciók terhességben: az esetleges
teratogén hatás megítélése 20. oldal
Dr. Görbe Éva: A droghasználat lehetséges következményei az újszülött első
 életnapjaiban – az újszülöttkori elvonási szindróma kezelési lehetőségei        27. oldal
 Dr. Beke Anna: A kábítószer-használat következményei
a csecsemő fejlődésében 46. oldal
Dr. Lázár Levente – Lázár Cseke Éva: Kábítószer-használó várandós
nő szülészeti ellátása során alkalmazott kommunikációs technikák 60. oldal
Sógorka Ildikó: A kábítószer-használó várandós nők szociális
problémáinak kezelése a kórházi szociális munka során 70. oldal

Addiktológiai ellátás 86. oldal
Oberth József: Józan Babák Klub                                                                       87. oldal
Kováts Virág: Intravénás kábítószer-használó kismamák
és édesanyák ellátása az alacsonyküszöbű ellátásban                                       101. oldal
Dr. Fórizs Éva: Droghasználó várandós nők ambuláns
addiktológiai gondozása 114. oldal
Dr. Csorba József: Helyettesítő gyógyszeres terápiák
és alkalmazásuk droghasználó várandós nők ellátásában                                 127. oldal
 Dr. Takách Gáspár: Várandós droghasználó nők addiktológia kórházi ellátása,
avagy átírható-e a szenvedélybeteg várandós anyák dramatikus sorskönyve? 133. oldal
Dr. Matuszka István – Oberth József: Jogi és etikai szabályozás,
jogi segítségnyújtás szenvedélybeteg emberek ellátásában 144. oldal

Az addikció kezelése önsegítő, tudományos és társadalmi nézőpontból    157. oldal
Dr. Demetrovics Zsolt: A droghasználat módozatai                                         158. oldal
Bajzáth Sándor – Kovács Katalin: A Narcotics Anonymous –
Névtelen Drogfüggők közössége, mint a józanság elérésének
és megtartásának egyik lehetséges útja                                                             167. oldal
Mészáros Piroska: Droghasználó emberekkel kapcsolatos előítéletekről         195. oldal

Függelék
1. Narcotics Anonymous: 12 lépés és 12 hagyomány 210. oldal
2. Oberth József: Alacsonyküszöbű és magasküszöbű
        szociális szolgáltatások Magyarországon                                                  213. oldal
3.     Mészáros Piroska: Drogok hatása a várandós
        időszakban és szoptatás alatt                                                                      238. oldal
4.    Sógorka Ildikó: Gyermekek után járó juttatások,
        családtámogatási ellátások 251. oldal



Előszó

Csaknem egy évtizede már, hogy a Magyar Köztársaság Országgyűlése 2000. december 5-én egyhangú szavazással elfogadta a Nemzeti stratégia a kábítószer- probléma visszaszorítására – a kormány kábítószer-ellenes stratégiájának koncepcionális alapjai című dokumentumot, amely a 2010. esztendő végéig hivatott meghatározni a hazai kábítószerügyi politikát. A százhúsz oldalas dokumentum számos olyan szakmai célt sorol fel, amelyről okkal alakulhatott ki konszenzus. Szinte mindenki egyetért azzal a céllal, hogy megyénként legalább egy drogambulancia működjön, ezzel párhuzamosan a kisebb addiktológiai rendelők országos hálózattá szerveződjenek, sor kerüljön az addiktológiai szociális szolgáltató rendszer kiépítésére, vagy hogy szenvedélybeteg emberek részére rehabilitációs munkahelyek létesüljenek. Ezek a célok ugyan a kívánatosnál lassabban teljesülnek, a megfelelő számú és színvonalú egészségügyi és  a szociális ellátás működtetése olykor szervezeti és finanszírozási nehézségekbe ütközik, legalább az elérendő állapotokról egyetértés alakult ki.
Figyelemre méltó viszont, hogy a 2000. évi Nemzeti stratégia milyen kevéssé foglalkozik a kábítószer-használó emberek gyermekvállalásának kérdésével: rövidtávú fejlesztési célként az olvasható, hogy a terhes nők és a függő újszülöttek detoxikációját és gyógyszeres kezelését szolgáló egészségügyi ellátást bővíteni kell, más konkrét feladatot viszont nem említ a dokumentum. Pedig hányféle problémával találkozhatunk a kábítószer-használat és a gyermekvállalás összefüggésében! Gondoljunk csak azokra a szociális nehézségekre, amelyek egy problémás kábítószer-használó édesanya életében jelentkezhetnek! Ha újszülött gyermekével haza szeretne menni, van-e hova távoznia egy kórházból, van-e egyáltalán otthona? S ha nincs, hány helyen találunk ma Magyarországon őt és gyermekét befogadni kész szociális intézményt, amely hosszabb távon is ellátást nyújtana a számukra? Milyen szülészeti és nőgyógyászati, újszülött-gyógyászati, addiktológiai, pszichológiai, fejlődéspszichológiai kapacitások állnak rendelkezésre anya és gyermeke támogatására? Mi a segítői szándékunk a gyógyszeres kezelésre és detoxikációra nem szoruló anyákkal és gyermekeikkel kapcsolatban? Milyen szolgáltatásokat szeretnénk nyújtani a nem szenvedélybeteg, de kábítószert használó emberek számára, hogy biztosítsuk gyermekvállalásuk optimális feltételeit? Szükségesnek tartjuk-e speciális, a szülészeti és nőgyógyászati kérdésekben is járatos addiktológiai ellátások kialakítását, és ha igen, mit kellene tennünk ennek érdekében? Milyen ismeretterjesztő programokat valósítanánk meg e témakörben? A kérdések sora hosszan folytatható.
Mind az egészségügyi, mind a szociális ellátó rendszer számára különös megterhelést jelent a kábítószer-problémával küzdő várandós nők ellátása. Nemcsak a droghasználó nők életviteléről hiányosak ismereteink, hanem a problémamegoldásban jelenlévő különböző szakmák tevékenységei, működési módjai sem átláthatók a különböző szakterületek képviselői számára.
E könyv  megjelenésekor  már  napirenden  van  a  Nemzeti  stratégia újabb, 2011. évtől érvényes változatának kidolgozása. Bízunk benne, hogy a

megújuló szövegben több helyen találkozhatunk majd a kábítószer-használók gyermekvállalását támogató célkitűzésekkel és segítő eszközökkel, valamint a szakmák összehangolását szolgáló törekvésekkel.
Ennek fontosságát a legfrissebb európai kutatások is alátámasztják, hiszen az Európai Unióban megközelítőleg harmincezer főre becsülik az opiát-használó és ennél jóval többre a más típusú kábítószereket használó várandós nők számát. A téma sajátossága, hogy az önmagukban is nagy létszámú használói csoportok tagjai mellett, itt gyermekeik egészségével is foglalkozunk, amiért a kezelendő problémakör jelentősége is többszörös. Az időben megkezdett prevenció, az egészségügyi, szociális és más ellátások képviselőinek fokozott figyelme, az önkéntes és önsegítő közösségek szerepvállalása a születendő gyermekek testi, lelki és szociális jóllétéhez egyaránt felbecsülhetetlen támogatást nyújt.
Kötetünk, ahogy már címében is jelezzük, nem csak a kábítószer-használatból adódó kérdésekkel foglalkozik. Nyilvánvaló ugyanis, hogy egy magzat fejlődése vagy egy sikeres terhesgondozás szempontjából nincs közvetlen jelentősége annak, hogy valamely típusú drogot ma törvényes vagy törvénytelen úton lehet beszerezni, e cselekményhez a jog vagy a társadalom hogyan viszonyul. Az újonnan létrejövő élet nem érzékeny felnőtt valóságunk vitáira, s alkalom adtán éppúgy kockáztatjuk épségét alkohol, nikotin, koffein, valamely gyógyszer, oldószer visszaélésszerű használatával, ahogy kábítószer fogyasztásával is megtehetjük. Ugyancsak vitaindító kérdés, hogy a kábítószernek nem minősülő drogok sokaságáról hazánkban semmilyen elfogadott stratégiai dokumentum nem szól, így azok kiegészítését nem áll módunkban ösztönözni.
Hiánypótló   kiadványunk   elsődleges   célja,   hogy   a   gyermeket   vállaló droghasználó nők ellátásban érintett szakterületek működési módjait ismertesse, és így hozzájárulhasson a hatékonyabb együttműködéshez, annak érdekében, hogy a droghasználó várandós nők és gyermekeik megfelelő ellátásban részesüljenek.
Örömünkre szolgál,  hogy  magyar  nyelven  elsőként  bocsáthatunk  közre a droghasználat és a gyermekvállalás viszonyrendszerét feldolgozó könyvet. Szerzőink több területet képviselnek, van közöttük szülész-nőgyógyász, neonatológus, genetikus, addiktológus, pszichiáter, gyermekpszichiáter szakorvos, jogász, szociális munkás és néhány laikus segítő is, akikben annyi feltétlenül közös, hogy mindannyian foglalkoztak már gyermeket vállaló droghasználó emberek segítésével. Reméljük, a személyes tapasztalatok megosztásával, egyes ellátási formák bemutatásával, könyvünk hasznos útmutatóul szolgál az Olvasó számára.

Budapest, 2009. március 16.


Szerkesztők



Szülészet-nőgyógyászat, újszülött- és
gyermekgyógyászat

A szülészet-nőgyógyászat területén egyre gyakrabban szembesülünk a várandósság alatti droghasználattal és annak következményeivel. Ebben a részben szülész-nőgyógyász, neonatológus és gyermekneurológus szakorvosok írásait olvashatják arról, hogy a várandós nő szerhasználata miként módosítja a terhesgondozást, az újszülött gyermek ellátását, majd pedig fejlődésneurológiai vizsgálatát, egészen a kisgyermekkorig.
A szülészet-nőgyógyászat területén dolgozó szakemberek számára nehézséget jelent a szerhasználó várandósokkal való kommunikáció, holott a kommunikációs technikák alapvetően meghatározzák az orvos-beteg kapcsolatot. Ebben a részben arról is olvashatnak, hogy kommunikációs eszközökkel, hogyan lehet hatást gyakorolni a beteg együttműködési készségére, motiváltságára.
Az együttműködést ugyanakkor sok esetben nehezíti a szerhasználat hátterében meghúzódó szociális problémák megjelenése, ezért a szülészet- nőgyógyászat területén alkalmazott gyermekvédelmi célú kórházi szociális munka kifejezetten fontos a szerhasználó várandós nők ellátásában.


8

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése